orvosdoktor, szül. 1855. márcz. 1, Budapesten; tanulmányait a budapesti eyetemen végezte, hol 1876-ban nyerte el orvosdoktori oklevelét. Ezen időtől fogva 1887-ig mint tanársegéd működött Korányi Frigyes mellett, ki 1883-ban megbízta őt a klinikáján lévő gégészeti ambulatorium vezetésével. 1886-ban a gégészet egyetemi magántanárává képesíttetett és vezetője most is a Korányi-klinika s a budapesti általános poliklinika gégészeti osztályának, egyúttal a Szent-János közkórház gégészeti osztályának orvosa s tartalékos honvéd ezredorvos.
Szakirodalmi munkái részben a belgyógyászat, de főként a gégészet köréből valók; ilyenek az Orvosi Hetilapban (1882. Gégészeti közlemények a Korányi-klinikáról, 1892. Az illó anyagoknak hatása a tüdő és gégére, 1893. A kénes vizek hatásáról a légző szervek bántalmainál). A Pallas nagy Lexikonának is munkatársa.
Munkái:
Utmutató az orr- és gége-tükrözésben. Bpest, 1892. (Orvosi Kézikönyvek Gyűjteménye VII.)
Az énekhangélet- és egészségtanáról. U. ott, 1892. (Különnyomat a Zenelapból)
Az I-ső belklinika (Korányi-féle) gépészeti ambuoatoriuma 10 éves fennállása alkalmából készült dolgozatok. U. ott, 1893.
M. Könyvészet 1893.
Pallas Nagy Lexikona IX. 703. l. (Antal János)