ügyvéd és 1848. országgyűlési képviselő, előbbinek testvéröcscse, szül. 1822-ben albison (Biharm.); tanult Nagyváradon és 1838-tól Debreczenben. Egy évi joggyakorlat után Biharból Pestre költözött ügyvédi vizsgálatát letenni; ügyvéd azonban nem lett, hanem a magyar irodalom akkori előkelőségeivel, különösen az Athenaeum szerkesztőivel (Toldy, Bajza és Vörösmarty) megismerkedvén, az írói pályára lépett és az Athenaeum dolgozótársai közé is tartozott. 1842. ápr. 14. külföldre utazott és bejárta Németország egy részét, meglátogatta Francziaországot, Londont, Párist, honnét egy év mulva haza térve, a franczia mintájú központosítási rendszernek lett egyik buzgó apostola. Ily szellemben írta meg Utijegyzeteit, mely munka épen azért a cenzurai akadályok miatt itthon meg nem jelenhetett. Hazatérte után1843-ban az akkori pozsonyi országgyűlés alatt tette le ügyvédi vizsgálatát. 1844-ben a Pesti Hirlapnak, midőn az a központosítási elvnek hódolt, lett hű és munkás dolgozótársa s abban a külföldi rovatot egész 1848 közepéig szerkeszté. Kétszer volt párbaja, egy izben a Budapesti Hiradó egyik szerkesztőjével, kinek karját lőtte meg. Az 1848. nemzetgyűlés megnyitása előtt tagja lett a belügyminiszter által megbízott (báró Kemény Zsigmond, Lónyay Gábor, Bónis Samu, Csengery Antalból álló) küldöttségnek, mely a képviselőházi szabályokat előkészítette. A nemzeti gyűlésnek egész feloszlatásaig tagja maradt és a baloldalon foglalt helyet, azonban a Madarász-pártnak eljárását nem pártolta, sőt határozottan ellene nyilatkozott; jelen volt Debreczenben és Szegeden; a szabadságharcz szolgálatában azzal vett kitünőbb részt, hogy 1848. okt. 8-án a nemzeti kormány által Párisba küldetett, hol a magyar követségnél gróf Teleki László mellett mint követségi tanácsos alkalmaztatott. 1849. máj. 15. (az ápr. 14. függetlenségi nyilatkozat hire után), idegen nevű útlevéllel hazatért és még részt vett a debreczeni országgyűlés két ülésében. A szabadságharcz elnyomatása után külföldre akart menekülni, de Gráczban elfogatván, Pestre az újépületbe hozatott és több havi fogság után a hadi törvényszék által halálra ítéltetett, azonban Haynau báró másokkal együtt neki is megkegyelmezett. Előbb Bihar vármegyében vonult meg, azután ismét Pesten lakott. Ezentúl tehetségeit leginkább a szépirodalomnak szentelé. Élénk részt vett a protestáns egyházi életben is. 1858-ban a dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek tiszteletbeli főjegyzője lett. Alig pár napi betegség után hirtelen meghalt 1859. febr. 20. Pesten.
Debreczeni tanulókorában kezdte íróipályáját; írt egy Orlay-ház cz. drámát, Vörösmarty hasonló cz. beszélye után, melyet azonban ki nem adott. Czikkei az Athenaeumban (1841. II. Ész és szív, Halottak ünnepe Rómában, 1842. I. Naplótöredékek), a Pesti Hirlapban (1843. Széchenyi gróf Minimumá-ra vonatkozólag, hosszú czikksorozatot írt Morion álnévvel, mely akkor igen feltünt,) az Országgyűlési Almanachban (1843. A politikai szónoklatokról Magyar-, Franczia- és Angolországban), a Társalkodóban (1844. 4-6. sz. Felelet gróf Széchenyi Istvánnak a «Két garas ügyében, Morion névvel), az Életképekben (1844. II. könyvismertetések, 1845. I. A szépirodalom a politikai lapokban, Páris és a francziák, Nyilt levél a három divatlap szerkesztőihez, II. A táblabiró, életkép, A budapesti műkedvelő társaság első előadása, 1847. I. Visegrád); az Ellenőrben (1847. Sajtótörvényről, országgyűlési beszéd); a Pesti Divatlapban (1847. 16. sz. Polemia, 1848. 16. sz. Legujabb és legfontosabb márczius utolsó napján Pesten); a Szépirodalmi Lapokban (1853. Szinházi bálok iránt, Tamás bátya kunyhója ügyében és mutatványok ugyanabból); a Budapesti Hirlapban (1853. 142. sz. Emily Russel, elbeszélés); a Pesti Naplóban (1856. 345. sat. sz. A gyöngyös hölgy, regény Dumas Sándor után, 1858. 172., 173. sz. könyvism.), a Budapesti Viszhangban (1856. A párisi operabálok, utijegyzeteiből); a Prot. Egyh. és Isk. Lapba 1858-59-ben neve alatt és Dunatiszai álnév alatt írt czikkeket. Müller Gyula nagy Naptárában (1857-re. Bocskay István); az 50-es években hirlapírói munkásságát felváltva a Pesti Napló és M. Sajtónál osztotta meg.
Munkái:
1. Matild, dráma 5 felv. Pyat és Sue után francziából fod. Buda, 1842. (Szinműtár III. k. 42. sz. Pesten nov. 19. adták először.)
2. Német-, franczia- és angolországi uti jegyzetek. Hálában, 1846. Két kötet.
3. Az országgyűlés rendezéséről. Pest, 1847. (Ism. Budapesti Hiradó 358., 359., 362. sz. P. Divatlap 22., 23. sz. II. 37., 56. sz., Irodalmi Őr II. 4. sz.)
4. Tamás bátya kunyhója, vagy néger élet a rabszolgatartó amerikai államokban. Beecher Stowe Henriette után angólból ford. U. ott, 1853. Négy kötet. (Ism. Pesti Napló 1853. 867., 868. sz.)
5. Kulcs Tamás bátya kunyhójához. Közlése a valóságos történeteknek és okleveleknek, melyekre a mű építve volt, a mű valódiságát kitüntető bizonyítványokkal. Beecher Stowe Henriette után angolból ford. U. ott, 1853.
6. Béla U. ott, 1853. Két kötet. (Regész. Ism. Budapesti Hirlap 1854. 335. sz., Salamon Ferencz.)
7. Dicső napok. U. ott, 1857. Három kötet. (Regény.)
8. Az 1790-91-iki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. Közjogi észrevételekkel a bécsi és linczi békekötések alapján. U. ott, 1857. (Ism. Pesti Napló 68. sz. Ugyanez németül. U. ott, 1857.)
9. A gyöngyös hölgy. Dumas Sándor után francziából ford. U. ott, 1860. Két kötet.
Levele Frankenburg Adolfhoz, Pest 1846. okt. 24. (Főv. Lapok 1866. 132. sz.), Kazinczy Gáborhoz, Pest, jún. 2. 1855, (Figyelő XX. 236. l.), Müller Gyulához Pest, máj. 14. 1858 (birtokomban, tartalma: A mai napon átnézett számítás szerint még kegyednél maradt 130 bekötött Béla és 500 kötetlen példányt 48xrpp. leszállított áron 40% bizományba hagyom. Tamás bátya kulcsra nézve pedig 1200 kötetlen és 482 kötött példányt mint maculaturát beszámítás mellett eladhatja.)
Kéziratban: Cromwell fia, vígj. 5 felv. (a budapesti nemzeti szinház könyvtárában. Pesten 1843. febr. 13. adták először.)
Arczképe: kőnyomat Szerelmey Miklós kőrajzmű gyomdájából Pesten, 1848.
Honderü 1847. II. 7. sz.
Szilágyi Sándor, A magyar forradalom férfiai 326. l.
M. Hirlap 1850. 221. sz. (Haditörvényszéki itélet).
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 489. l.
Hölgyfutár 1853. 274. sz., 1858. 107. sz., 1859. 23. sz.
1859: M. Sajtó 23. sz., Vasárnapi Ujság 9. sz. (Jókai Mór), 14. sz. arczk., Prot. Egyh. és Isk. Lap 229. l., Divatcsarnok 9. sz., Napkelet 9. sz., Budapesti Hirlap 42. sz., Győri Közlöny 17. sz., Hölgyfutár 23. sz., Kétgarasos Ujság 9. sz., Prot. Egyh. és Isk. Lap 9. sz.
Ungarns Männer der Zeit, Prag, 1862. 188. l.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj folyam VII. 1872. 245., 271. l. (Jókai Mór).
Pesti Napló 1884. 343. sz. (Márki Sándor).
Petrik Könyvészete és Bibliogr. I. 576., II. 232., III. 546. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. k. 688. l.