Gőzmalom igazgató, a gyújtó feltalálója, előbbinek fia, szül. 1819-ben Nagy-Létán (Biharm.); Nagyváradon és Debreczenen végezte középiskolai tanulmányait; azután a berlini s bécsi egyetemen tanula a chemiát. Kedves tanárának, Meisznernek 1836-ban egy meghiusult kisérlete (a kénvirággal dörzsölt ólomoxyd meggyújtása) vezette arra a gondolatra, hogy kén helyett gyújtásra phosphoros gyufát használjon és még aznap elkészítette az első phosphoros gyújtókat. Találmányát 60 forinton vette meg kis-enyiczkei Rómer István, kinek leányát szerette, de midőn kikosarazták, elhagyta Bécset és ez indíthatta arra, hogy 1840 elején Pesten (a Józsefvárosban az Ősz- és József-utcza első szögletén a Tajnay-házban) maga is gyújtógyárat alapított, körülbelül akkor, mikor Darmstadtban Moldenhauer is megalapította a maga gyárát. Egyúttal versenyre kelt Rómerrel; ő 5000 kénes gyufát 1 frt 15 krért árult, míg amaz ugyanannyit 1 frt 50 kr. ellenében és 100 szercsét vagy taplót 6 krért 10 kr. helyett.) I. gyára 1848-ig működött; márcz. lement Biharba, hol a megyegyűléseken gyakran felszólalt. 1848-ban I. a magyar kormány által az álladalmi gyárak főfelügyelőjévé neveztetett ki. 1849-ben Kossuth a nagyváradi lőporgyárnál és ágyúöntésnél alkalmazta; neki s Lukács Dénesnek köszönhette Nagyvárad a magyar birmingham nevet. A szabadságharcz után bujdosott és pár hónapig fogva volt Pesten az új-épületben; azután Nagy-Létán szüleinél lakott; míg alkalmazást nem kapott a debreczeni István-gőzmalomnál, hol csak rövid ideig maradt, különben otthon kiséletezett vértesi (Biharmegye) pusztáján. 1868-72-ben «árva-szolgabiró» volt Biharmegyében. Azután mint a debreczeni István-malom igazgatója működött; mikor a gőzmalom más kezekbe került, ezt is ott hagyta és kataszeri biztossá neveztette ki magát. Meghalt 1895. decz. 17-kén Vértesen.
Czikkei a Tudom. Tárban (1839. VI. A vegytani rokonság, 1840. VII. A vegyaránytan, VIII: A vegyrendszerről), az Orvosi Tárban (1842. Vegyelemek magyar neveiről), az Athenaumben (1842. II. A vegytan mint vezércsillag a történettudományban, A fényirat hatása), az Irodalmi Szemlében (1846. A vegytan elemei cz. munka előfizetési felhivása), a Hetilapban (1846. 87. sz. Lőgyapot); írt még a Pesti Hirlapba is, a Vasárnapi Ujságba (1863. 9. sz. Felvilágosító adatok a gyufa történetéhez). Egyszer-másszor nyilatkozott a lapokban, így a Pesti Naplóban (1880. 225. sz.); több vegyészeti szavunkat is neki köszönhetjük.
Munkái:
Ueber die Theorie der Chemie in Allgemeinen und die der Schwafelsäure insbesondere. Berlin, 1838.
A vegytan elemei. Első füzet. Nagyvárad, (1847. Több nem jelent meg.)
Athenaeum 1840. l. (Gyújtóiról).
Honi Vezér 1841-re (L. gyáráról).
M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai I. 1841. 36., V. 1845. 69., VI. 1846. 49. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 488. l.
Fővárosi Lapok 1873. 145. sz. (Kvassay Jenő, A gyufáról).
Szinnyei Könyvészete.
Szabadság (Nagyvárad) 1880. 165. sz.
Pesti Napló 1880. 225. sz., 1884. 343. sz. (Márki S.), 1895. 348. sz.
Say Móricz, A gyufa története. Budapest, 1882. (Népszerű természettud. Előadások Gyüjeménye V. kötet 35. füzet).
Debreczeni Ellenőr 1884. 246. sz.
Budapesti Hirlap 1888. 200. sz., 1892. 292. sz., 1895. 347. sz., Egyetértés 1893. 240. sz.
Kolozsvár 1895. 294. sz. (Márki S.)
Vasárnapi Ujság 1895. 51. sz. (Nekr.)