orvosdoktor, I. Illés ág. ev. lelkész és Klesen Mária fia, szül. 1708-ban Beszterczebányán (Zólyomm.); középiskoláit a hazában elvégezvén, külföldi egyetemekre ment és Lipcsében, Jénában és Halleban a bölcseleti és orvosi tudományokat hallgatta. Lipcsében 1730. szept. 5. orvosdoktori oklevelet nyert. 1731-ben visszatért hazájába s miután az orvoslásban gyakorlatot szerzett, Szepesmegye hívta meg rendes főorvosának; ugyanazon tisztséggel 1756-ban Lőcse városa is megtisztelte, hol a jezsuita rendháznak, a Ferencz-rendiek kolostorának és a minorita-rendnek is orvosa volt, valamint a Csáky-család házi orvosa. A török harczból visszatérő s ragályos betegségben sinlődő katonákat (1739) és a Lőcsén tartózkodó Laudon- és Szász-ezredbelieket szintén gyógyította. Meghalt 1763. márcz. 17.
Munkája: Dissertatio inaug. medica de Panacea. Praes Alberti. Halae Magd. 1730.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. I. 73., IV. 162. l.
Klein, Nachrichten II. 260. l.
Fabó, Monumenta I. 153. l.
Uj M. Athenás 558. l.
Szinnyei Könyvészete.