megyei főjegyző, I. Sámuel fia szül. 1806. szept. 6. boros-Jenőn (Aradm.); a gymnasiumot és jogot Pozsonyban végezte. Mint irnok 1828-ban kezdte tisztviselői pályáját Aradmegyében, hol csakhamar aljegyző lett, 1833-tól pedig 1848 májusig főjegyzőiállást töltött be. A nemzeti szellem ébredésével a magyar irodalomnak legbuzgóbb pártolója és terjesztője lőn Aradon; ő volt a conservativ-párt legjelesebb szónoka. Emlékező tehetsége oly éles volt, hogy a megyei közgyűlések jegyzőkönyveit az ülések után leggyakrabban egész terjedelemben, jegyzetei alapján felolvasta és hitelesítette. 1848-ban a magyar kormány Csernovits Péter temesi gróf mellé titkárnak nevezte ki; azonban az év végén már ismét mint aradmegyei törvényszéki biró működött. 1849. febr. 1-től a szabadságharcz lezajlásaig mint az Arad- és Zarándmegyében elhelyezett magyar hadsereg élelmezési kormánybiztosa állott a magyar kormány szolgálatában. A fegyverletétel után Atzél János közbenjárása folytán a bosszuálló hatalom büntetését kikerülvén, 1850-től 1854. szeptemberig mint aradmegyei törvényszéki biró, 1854-60. októberig, mint a pesti cs. kir. feltörvényszék elnöke hivataloskodott. A magyar kir. váltótörvényszékek visszaállításával az aradi kir. váltótörvényszék elnökévé neveztetett ki, mely tisztséget 1868. decz. 15. bekövetkezett haláláig viselte. Nagy kevelője volt a tudományoknak és művészeteknek. Gazdag könyvtárát, melyben a XVI. és XVII. századtól nagy becsű művek voltak, az oláh lázadók 1849-ben Solymos-bucsávai birtokán elégették.
A latin classikusok alapos ismerője lévén, kiváló előszeretettel foglalkozott a költészettel; különösen latin ódákat írt, legsikerültebb, melyet Szerencsy István főispán beiktatására írt 1837.; ódái közül öt és megyegyűlések alkalmával mondott beszédei is mind megjelentek (írja Lakatos Ottó, azonban könyvészeti leírásukat nem adja; fia I. Kálmán állítása szerint azok, egy beszédén kívül, nem jelentek meg.) Irt az aradi Alföldbe (1863., 1869. leveleket.)
Egy beszéde van az: Aradvármegyének 1845. aug. 18. tartott közgyűlésén, midőn mélt. Lucsivnai Faschó József úr, a nevezett megyének főispáni székét mint helytartó elfoglalá, mondott beszédek Aradon cz. munkában.
Levele Kossuth Lajoshoz 1837. febr. 9. (Hentaller Lajos képviselő gyűjteményében.)
Naplójegyzeteket írt, melyek aradmegyei bitokán Solymos-Bucsáván, 1849-ben, midőn azt az oláh lázadók feldulták, könyvtárával együtt lángok martaléka lettek és csak jelentéktelen is részök maradt meg fiának, I. Kálmánnak birtokában, ki ezen töredéket felhasználta, Az aradi szinészet cz. czikkében.
Lakatos Ottó, Arad Története. Arad, 1881. III. 58. l.
Petrik Bibliogr. I. 100. l.