tanítóképzőintézeti tanár, szül. 1824. júl. 24. Patán (Kolozsm.) földművelő szülőktől; tanulását szülőhelyén kezdte az ev. ref. kántornál és a kolozsvári ev. ref. collegiumban végezte. A bölcseleti, jogi s hittani tanfolyamok alatt, mint szegény szülők gyermeke, magán- és osztálytanítással tartotta fenn magát. II. éves theologus korában a tanvezető-tanár Nagy Ferencz felkérte fia Miklós (a Vasárnapi Ujság szerkesztője) tanítására. Két megkoszorúzott pályamunkája (Bűnvádi eljárásoknál a szóbeli nyilvános eljárásnak micsoda elsőségei vannak az irásbeli titkos eljárás fölött? és Cuius status Transilvaniae ante separationem et quibusdam ea causis sit atribuenda) nagyban befolytak tanítói tekintélyének öregbítésére. Osztály-tanításának sikere arra bírta az iskolai előljáróságot, hogy a főconsistorium által berendelt számos falusi tanító előtt előadások tartására kérték fel. A szabadságharcz közben az erdélyi borzalmak elől a gróf Mikes családdal Pestre menekült; onnan Windischgrätz bevonulása után megint visszatért Kolozsvárra, hol az ev. ref. főiskolában és egypár úri háznál nyert alkalmazást, míg ismét ki nem zavarta az orosz bevonulás. A magyar nemzet gyászos napjai alatt Erdélyi P. alatt Miskolczon és környékén vonta meg magát. Innét Pestre jött és a Szőnyi-féle nevelőintézetben nyert alkalmazást és főurainknál (b. Eötvös József, gr. Teleki Domokos, b. Prónay Gábor és többek házánál) magánleczkét adott. 1857 vége felé Kolozsvárra tért vissza, hol az ev. ref. egyház belvárosi leány-iskolájának vezetésével bízatott meg, hol neje a női kézimunkát tanította. Itt is mint Pesten több úri háznál, mint gróf Mikó Imrénél, gróf Bethlen Pálnál és Tisza Lászlónál stb. tanított. A leány-iskola vezetéséről neje betegeskedése miatt lemondott, mire az ev. ref. főiskolánál alkalmazták mint a német nyelv és földrajz tanárát. 1870-ben a kolozsvári polgári iskola választotta meg tanárnak és ugyanekkor a vallás- és közoktatási miniszter kinevezte az akkor megnyilt tanítónői képzőhöz a földrajz és történelem tanárává. Meghalt 1885. júl. 8. Kolozsvárt. Gyermekei közül három lánya végzett tanítóképzőt és nyert oklevelet; ezek egyike I. Ida, ki a német nyelvre is képesített tanítónő, Hegedűs István egyetemi tanár neje.
Czikkeket írt a Kolozsvári Szabadságba (1849.) és a Kolozsvári Közlönybe (az 50-es évek elején), a Vasárnapi Ujságba (1854. Isten dicsérése esténként az Alpokon Sartorius után) és több paedagogiai czikket a szaklapokba.
Munkái:
Egészen új szerkezetű abc, vagyis vezérkönyv az olvasás tanításra és tanulásra. Eger, 1852. (A hangoztató és írva olvastató módszert szem előtt tartva. E könyv hamar nagy népszerűségre tett szert, egyike legjobb abc-éinknek. 2-ik jav. és bőv. kiadás. Pest, 1853., 3. jav. és bőv. képes k. 1854., Ism. Vasárnapi Ujság 5. sz., 4. j. és b. k. 1857., 5. j. és b. k. 1857. 7. és 8. k. 1860., 10. k., 1863. U. ott, 21. k. Bpest, 1875. 22. k. Kolozsvár, 1884. Ugyanaz: díszkiadás képekkel. Pest, 1862., 4. képes kiadás 1878. Bpest, átdolg. k., 1884. U. ott, Ism. Pesti Napló 1853. 912. sz. Salamon F., Pest-Ofner Zeitung 1853. márcz. 15. sz., Néptanítók Könyve II. 123. l., prot. Egyh. és Isk. Lap 1859., 13., 14. sz., Család és Iskola 1879. 1. sz.)
A fukarság. Sue Jenő után francziából ford. Miskolcz, 1852. (Szépirodalmi Könyvtár 7-9.)
ABC és olvasókönyv protestáns algymnasiumok I-IV. osztályai számára. U. ott, 1856-59. Három kötet. (Az I. és II. oszt. számára 2. kiadás. U. ott, 1862. A 3. kiadás: Magyar olvasókönyv gymn., felső elemi, polgári és reáltanodák számára, Bpest. 1876.)
Képes verses-könyv. Ajándékul jó gyermekeknek írta s ford. Színezett képekkel. Pest. 1858. (2. kiadás. U. ott, 1871.)
Nevét Erdélyi I. Péternek írta.
Jelenkor, Encyclopedia 191. l.
Danielik, M. Irók II. 68.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 3. (Vas József.)
Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 263., 273. l.
1885: Vasárnapi Ujság 28., 29. sz. arczk., M. Paedagogiai Szemle 65-71. l. fénynyom. arczk. (Sebestyén József), Egyetértés 187. sz., Budapesti Hirlap 192. sz.
Petrik Könyvészete I. 659. és Bibliogr.
M. Könyvészet 1886.
Kiszlingstein Könyvészete.
Bökényi Dániel, A magyar ábc- és olvasókönyvek történeti fejlődése. M.-Sziget, 1891. 73., 81. l. és gyászjelentés.