hirlapíró, szül. 1855. decz. 20. Szarvason (Békésm.), hol atyja gymnasiumi tanár volt; középiskoláit szülőhelyén, jogi s bölcseleti tanulmányait Nagyváradon, Kecskeméten és Budapesten végezte. Lukesch István családi nevét 1888-ban változtatta hivatalosan Inczédi Lászlóra.
A irodalomban 1878-ban tünt fel verseivel, melyeket a Vasárnapi Ujságban, Fővárosi Lapokban és másutt adott közre. Később hirlapíró lett és az Egyetértésbe, majd a Budapestbe dolgozott. Politikai czikkei több sajtópörbe keverték. 1880-ban a pragmatica sanctio ellen elkövetett igazgatás miatt több havi fogságot is szenvedett. Mint a függetlenségi s 48-as párt egyik mozgékony publicistája 1893. decz. 21. e párt organumának a Magyarországnak szerkesztését vette át. Közben folytatta szépirodalmi tevékenységét is, melynek elismeréseül 1892. a Petőfi-Társaság tagjául választotta.
Költeményei a Petőfi-Társaság Lapjában (1878.), a Vasárnapi Ujságban (1878-82., 1884-86., 1894. eredetiek és Moore Tamás után ford.), az Arad és Vidékében (1884-88.), a Képes Családi lapokban (1885-87., 1889., 1890-92., hol 1885-ben elbeszélése is), a Hétben (1891. Ibsen után), a M. Hirlapban (1891. 31. szám Ibsen után), czikkei a Hölgyek Lapjában (1881. Könyvism.), az Egyetértésben (1884. 262. sz. Tóth Kálmán Baján), az Aradi Hirlapban (1884. 203. sz. Baja és Tóth Kálmán szülőháza.)
Munkái:
Kocsis és királyleány, vagy a hű szerelem diadala. Budapest, (1883. Jó Könyvek 10. Költemény.)
Versek. U. ott, 1892. (Ism. Főv. lapok 239. sz. A Hét 33. sz. M. Salon XVIII. 7. l.)
Jegye: i. l.
Békésmegyei Lapok 1880. 79. sz.
Figyelő XIII. 108. l.
M. Könyvészet 1892.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 108. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 607. (Négyesy László).