Illésházy Miklós (illésházi gróf),
kanczellár, báró I. Ferencz (ki Párkánynál elesett) és ákosházi Sárkány Erzsébet fia, szül. 1653-ban; nagybátyja I. György, kinek fia nem volt, vette magához és Bécsben a császárnak mint örökösét mutatta be s kieszközölte 1678-ban a grófságot ágazatának. Míg nagybátyja a Tököly pártjára állott, ő a császár hive maradt; megnyította Trencsén-vár kapuit a császáriak előtt és Bécsbe ment, hol I. Lipót király Liptó- és Trencsénmegyék főispánjává nevezte ki s az összes Illyésházy birtokok örökösévé tette. 1687-ben a határvizsgáló országos küldöttség tagja lett. 1715-től kanczellár volt. Meghalt 1723-ban.
Kézirati munkái: Dictionarium turcicolatinum 1668. 8. r. 180 lap; Responsum 1708 és Diaria manuscripta sive publicae et aliae cancellariae R. Hungariae expeditiones, két kötet (a m. n. múzeumi kézirattárban); Responsum ad Cardinalem, quo significat, se in negotio ab illo commendato, aequum et justum esse velle, ideoque opus habere temporis, út eo melius rem tractare possit (a budapesti egyetemi könyvtárban a Hevenesi-féle gyűjteményben T. XII. p. 332.)
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 224., 228. l.
M. Néplap 1857. (Az Illyésházyak.)
Fabó, Monumenta II.