Illyésházy István (illésházi gróf),
nádor, I. Tamás pozsonyi alispán és kismagyari Földes Zsófia fia, szül. 1541-ben; iskoláit a pozsonyi gymnasiumban végezte; azután katonai szolgálatát Pálffy Miklós alatt kezdé; részt vett több csatában és jelen volt Győr megvételénél. Pálffy annyire kedvelte, hogy legtitkosabb levelezéseit is reá bízta. Pálffy tanácsára átment Krusics Jánosnak zászlója alá. 1572-ben nőül vette Erdődy Péter horvátországi bánnak Anna leányát, szerdahelyi Dersffy Istvánnak özvegyét és félre vonult a tábortól, hogy házi gondjainak élhessen, hazáját a béke pályáján szolgálja. 1573-ban alispánnak választották meg a pozsony megyei rendek; 1577-ben kamarai tanácsos lett. Felesége időközben elhalálozván, 1586-ban nőül vette Pálffy Katát, a dúsgazdag lepoglavai Krusich János özvegyét, kivel a szentgyörgyi és bazini uradalmak birtokosává lett. 1582-ben megszerezte Lika várával Liptó vármegye örökös főispánságát; 1584. magyar kir. tanácsos, majd kir. udvarmester lett. 1588-ban az ország jövedelmeinek jobb karba állítására, mint biztos, a Dunától Liptóig terjedő részekre küldetett ki; ugyenezen évben az egy részről Magyarország, más részről Ausztria és Stiria közt vont határ elintézésére rendeltetett. 1593-ban ő és ága grófi czímet kapott. Az 1594. és 1599. országgyűléseken kitüntette magát; az utóbbin a trencséni rendek kivánságát a dézsmák dolgaiban a nyitrai püspökség ellen hevesen vitatta s más beszédeiért is a felség 1600. jan. 14. kir. levélben neheztelését tudatta vele. 1603-ban a király ellen lázító írások terjesztésével vádoltatott és Joó János kir. személynök mindent elkövetett, hogy felségsértésben elmarasztaltassék. Az idézés ellen Lengyelországba menekülvén, javai, a csábrági és vittnyai uradalmak elkoboztattak; onnét visszatérvén Bocskay pártjához csatlakozott, ki őt elkobzott javaiba visszahelyezé. Érsekujvárt ő menté meg a töröktől és II. Mátyás trónraléphetésének ő volt legfőbb elősegítője. Az ellene intézett hamis vádból kitisztázta magát és 1608-ban már jelen volt a koronázási országgyűlésen mint királyi főudvarnok és ugyanott nádorrá választatott és ugyanakkor Liptó- és Trencsénmegyék főispánjává neveztetett, mely megyék örökös főispánsága a családnál annak kihaltáig folytonosan megmaradt. Meghalt 1609. máj. 5. Bécsben 68 éves és 8 hónapos korában.
Munkái:
Oratio ad Status et Proceres Hungariae Superiores Cassoviae congregatos. Hely n., 1608.
Gróf Illésházy István följegyzései. 1592-1603. Pest, 1863. (Monumenta Hung. Historica. Magyar Történelmi Emlékek II. osztály. Irók VII. kötet. 1-134. 1. Közli Kazinczy Gábor a Wadasi Jankovich Miklós hagyományaiból vétel útján a m. n. múzeumba került kéziratból 1600-ig, Kovachich írásaiból kiegészítve. Ism. Bud. Szeml. 1865.)
Levelezése 1605-1608. és birtokviszonyait illető följegyzései (Történelmi Tár 1878.); levelezése Thurzó Györggyel (Tört. Tár 1886).
Arczképei: rézmetszet a Taschenbuch für die vaterl. Geschichte 1821. évf.; Ehrenreich 1827.; kőnyomat Lütgendorf bárótól rajzolva 1828. a bécsi kömetsző intézetből; a F. M. Minervában (1826. VI.).
Pray, Index Rariorum Librorum I. 126. l.
Taschenbuch für die vaterl. Geschichte 1821. 288-300. l. arczk. (b. Mednyánszky Alajos.)
Felső-Magyarországi Minerva 1826. 887. l. arczk. Kazinczy F., ugyanez: M. Pantheon (Nemz. Könyvtár XXXVI.)
Gemeinnützige Blätter 1827. 94. sz., 1828. 84. sz.
Majláth, Johann Graf, Geschichte der Magyaren IV. k. (több levelét is közli).
Uj M. Múzeum 1856. I. (Podhradszky József).
M. Néplap 1857. 3., 4. sz., 1857. 69. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 224., 225. l.
Képes Ujság 1860. II. 10. sz.
Vasárnapi Ujság 1862. 45., 46. sz. arczk.
Horváth Mihály, Magyarország Tört. III. 381-462. l. (Politikai tevékenységét részletesen ismerteti.)
Hazánk és a Külföld 1869. 9., 10. sz. arczk.
Tört. Tár 1878-79., 1882. (Hütlenségi pörére vonatkozó okiratok.)
Károlyi Árpád, Illyésházy István gróf hütlenségi pöre. Budapest, 1883. (Ism. Századok.)
Petrik Bibliogr. II. 209. l.