ev. ref. lelkész, szül. 1832. júl. 2. Füzes-Gyarmaton, hol hasonló nevű atyja szintén lelkész volt, kinek gondozása mellett kezdette szülőhelyén tanulását; a felsőbb osztályokat és a theologiát a sárospataki főiskolában 1852-ben végezte. 1853 telén Átányba ment, hol a nagyobb fiúiskolával s az orgonázással bizatott meg. Három év mulva Debreczenben letette a kápláni vizsgát és Kis-Tarcsán lett segédlelkész. Innét egy év mulva édes atyja hívta haza maga mellé segédnek és 1862-ben atyja helyébe Füzes-Gyarmaton rendes lelkésznek választatott meg. 1865-ben egyházmegyei aljegyzőnek, 1875-ben főjegyzőnek, 1882-ben pedig tanácsbirónak választották. Meghalt 1891. júl. 17.
Debreczeni Prot. Lapba írt czikkeket, különösen a 70-es években és a Prot. Egyh. és Isk. Lapba (1878.)
Munkája: Hivatalfoglaló beszéd, melyet ... elmondott ... decz. 21. 1862. Szatmár.
Kiss Kálmán, A szathmári ref. egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 338., 355. l.
Sárospataki Lapok 1891. 30. sz.
Fiától Illyés Endrétől nyert adatok után Dombi Lajos szives közlése.