nagykun-kerületi kapitány és Kisujszállás polgármestere, I. László huszár százados és Zmeskát Johanna fia, szül. 1830. jún. 21. Pesten, hol tanulását kezdte, Kisujszálláson és Debreczenben folytatta, míg az 1848-49. szabadságharcz őt is a tettek mezejére szólította. Szent-Tamásnál feltünt vitéz bátorsága s 1848. szept. mint nemzetőr századosra Görgei reá bizta a csepelszigeti ercsii positió védelmét. Majd főhadnagyi ranggal a nemzetőröktől a 19. sz. honvéd zászlóaljhoz tétetett át, hogy mint századparancsnok működött és az 1848-49. telet a ráczokkal való folytonos csatározással tölté. 1849. febr. és márcz. a czibaki és szolnoki ütközetekben vett részt. Czibaknál társaival Leiningen őrnagyot (később tábornok) 17 legényével együtt kivágta az ellenség kezéből és még három tisztet és 32 közembert fogott el; ezért századossá léptették elő. Részt vett a tápió-bicskei, isaszegi, váczi, nagysarlói s komáromi ütközetekben. Budavár bevételénél századával az elsők közt volt; majd Perednél, Zsigárdnál és ismét Komáromnál harczolt. A júl. ütközetben elfogták és Olmüczbe, majd Theresienstadtba szállították; négy havi fogság után besorozták és előbb a 14., majd az 58. számu gyalogezredben mint közember, később mint hadnagy szolgált. 1855-ben tiszti rangjáról lemondván, szüleinek birtokára Kisujszállásra tért haza; innét a gróf Károlyi uradalmába távozott, hol két évig gyakornokoskodott. Atyjának halála után haza tért és kizárólag a gazdaságának élt. 1870-től Kisujszállás főbirája, 1872-ben pedig a nagykunok kapitánya lett, mely tisztét az új megyei szervezésig viselte; ekkor Kisujszállás polgármesterének választották. Trefort miniszter az iparművészeti országos tanács felügyelő bizottmánya tagjává nevezte ki; 12 évig volt a megye lótenyésztési bizottságának elnöke s a nagykunsági takarékpénztár igazgatója. Meghalt 1886. márcz. 19. Budapesten.
Czikke a Budapesti Hirlapban (1884. 97. sz. A czibaki ütközet.)
Egyetértés 1886. 80. sz.
Főv. Lapok 1886. 80. sz.
Nagy-Kunság 1891. 42. sz. és gyászjelentés.