egri egyházmegyei áldozópap és főgymnasiumi tanár, szül. 1805. jan. 6. (így mondta halála előtt egy nappal; testvéröccse azonban 1804. decz. 12. teszi szül. idejét) Vaszaron (Veszprémm.), hol szülei jómodu földmívesek voltak; a gymnasium négy alsóbb osztályát Pápán, az V. Veszprémben, a VI. és a bölcselet két osztályát Győrött végezte. 1824. okt. 24. György névvel a zircz-cziszterczi rendbe felvétetvén, az újoncz év leteltével a theologiai tanulmányokra a bécsi Pázmány-intézetbe küldetett; de ott egészsége változást szenvedvén, 1826-ban mint tanár Székesfejérvárt nyert alkalmazást. 1827-ben a pesti központi papnevelőbe ment, hol mint III. és IV. évi hittanhallgató az előjáróság megbízásából azon első évi hittanhallgatóknak, kik a magyar nyelvben járatlanok voltak, ebből előadásokat tartott; 1830. máj. 31. megalapította az ifjú leviták körében a magyar nyelvmívelő társaságot, mely ma is fennáll. Azon év aug. 22. Miséspappá szenteltetett föl és ismét Székesfejérvárra rendeltetett a gymnasium I. osztályának tanítására; de itt ismét csak egy évet tölthetett, mert 1831-ben Szepesy Ignácz báró pécsi püspök az általa Pécsett felállított lyceumban a magyar nyelv tanszékét a zircz-cziszterczi rendnek engedvén át, erre a tanszékre őt nevezték ki. Pécsett 1832-től 1837 végeig tanárkodott és mint rendkívüli tantárgyat a görögöt is előadta; sőt a jogi karban a statisztika s hazai jogból is tartott előadásokat. 1838-tól 1841-ig Fejérvárt az V. Rhetorika tanára volt. 1841-42-ben ugyanez volt Egerben, de itt betegeskedése miatt csak egy évet töltött, mire a rend apátura esztergári, 1843. Teveli s 1844-ben előszállási lelkésznek nevezte ki. A szabadságharcz idejében (1849.) elment tábori lelkésznek. A hadi szerencse fordultával Komáromba vonult a fehérvári tisztikarral együtt és ott kapitulált. Midőn a nemzet ügye elveszett, ő is mint annyi más hazafi fogságba került. Az új épületből két hét mulva kiszabadult és Zirczre internálták. A rendi tanács nyolcz évi fogságra ítélte őt, azzal okolva elítélését, hogy engedelem nélkül hagyta oda lelkészi állomását. E türhetetlen helyzetéből 1850-ben megszabadulva, aug. 18. Egerbe rendeltetett a magyar nyelv és irodalom tanárának, hol azonban minden lépésére ügyeltek. E méltatlan bánásmód annyire elkeserítette, hogy 1851-ben kilépett a rendből és Eger akkori hazafias érseke Bartakovics Béla jún. 10. átvette egyházmegyéjébe s júl. 21. mint főszékesegyházi hitszónokot alkalmazta s az angol kisasszonyok intézetének hitelemzőjévé nevezte ki. (Ekkor vette fel ismét Gábor keresztnevét.) 1858-tól az érseki finevelőintézet igazgatója volt; 1870-ig viselte e tisztet, a midőn főpásztora saját kérelmére felmentette s főszentszéki ülnökké nevezte ki. Hitelemzőnek azonban ekkor is megmaradt. A magyar nyelv szeretete ösztönözte őt arra is, hogy részt vegyen az egri egyházmegyei irodalmi egylet megalakulásában. Buzgó gyűjtő volt, ki még a gyászjelentéseket is nagy gonddal összerakosgatta. Végre 1875-ben nyugalomba vonult és 1880. szept. 21. Egerben meghalt.
Mint pesti kispap megismerkedett Révai munkáival és compendiumot készített Révai után, melyből társait tanította. Szándéka volt magyar nyelvtant írni Révai szellemében, de magyar nyelven, hogy hozzáférhető legyen; előbb értekezést írt: A magyar nyelv becséről; programmértekezése az egri r. kath. gymnasium Értesítőjében (1851. Mutatvány a magyar igeképzésről). Az egri megyei papság irodalmi munkálkodását írta a Bartakovics Emlékkönyvébe. (Eger, 1865.) Czikkei a Tanáregylet Közlönyében (VIII. 1874-75. A magyar szóhangsúlyról. A nyelvtisztítás ügyében, Egy szakasz a stilisztikáról) és az egri Népiskola Tanügyben (1878.) Munkatársa volt az Egyetemes M. Encyclopaediának. Mint nyelvész tántoríthatatlan hive volt a Magyar Nyelvőrnek, melynek II. És III. Kötetében (1873-74.) vannak czikkei.
Munkái:
Magyar nyelvtan. Székesfejérvár, 1846. (Ihász György névvel, mely nyelvtan az iskolákban példátlanul elterjedt és a Verseghy-rendszerű nyelvtanokat végkép kiszorította.)
Magyar mondattan főbb szabályaqi, Eger, 1852.
Magyar nyelvtan az I. és II. oszt. gymnasiumi ifjúság használatára. Eger, 1842. (2. kiadás 1852. Ism. M. Hirlap 943. Sz. 3. k. 1854., 5. k. Teljesen átdolgozva és mondattannal kiegészítve, 1857., 6. k. 1858., 10. k. 1861., 11. k. 1863., 12. k. 1864., 13. k. 1865. 14. k. Az algymn. I.-III. oszt. használatára 1866., 15. Újolag átdolgozott kiadás 1871. 16. k. 1872. U. ott, 17. k. Pest, 1872. U. ott 18. k., 1876. Budapest, 19. k., 1877. 20. átdolg. k. 1880. 21. k. Középiskolák használatára átdolgozta Majer Alberik 1882., 22. k. 1883., 23. k. 1884., 24. k. átdolgozta Barbarics Róbert, 1885., 25. k. 1886., 26. k. 1888., 29. k. 1892. Ism. Sárospataki Lapok 32. Sz., 29. k. 1895. U. ott.)
Kiadta: Májer József, Vasárnapi és ünnepi homiliák. A szent atyák nyomán. A szerző alkalmi beszédeivel megtoldva, újonnan kiadta. Eger, 1856. Két kötet és Orosz Ádám, Jézus hét szava. Nagybőjti beszédfolyam és a halhatatlanság vigasza. U. ott 1860.
Kéziratai a m. N. Múzeumban; Válogatott állítása a magyar nyelvtanból. Pécs, 1834. Négy levél és levelei Horvát Istvánhoz Pécsről, 1831. okt. 22. és 29.
Emlékkönyv. Eger, 1856. 272. l.
Irodalmi Szemle 1880. 10., 11. Sz.
M Könyvészet 1888., 1891., 1894.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1888. 459. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 109. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtört. Közlemények 1893. 79-87. Lap. (Ihász névtelene: Icon Vicissitudinis Hvmanae Vitae, melynek töredékét Ihász Gábor ajándékozott a m. Tud. Akadémiának és id. Szinnyei József kiegészített.)
Michalek Manó, Az egri érsekmegyei könyvtár czimjegyzéke. Eger, 1893. 1146. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 569. l. (Négyesy László.)
A csiszterczi rend Emlékkönyve. Bpest, 1896. 346. l. és gyászjelentés.