1848-49. honvéd-ezredes, a szabadságharcz menekültjeinek egyik legnemesebb alakja, Kossuthnak hű barátja, s a számüzetésben kisérője, I. Sándor és Nagy Erzsébet fia, szül. 1813-ban Démen (Veszprémm.); jogot hallgatott; 1828-ban az osztrák hadseregbe lépett, 1848-ban mint főhadnagy lépett át a honvédekhez, 1848 nov. 18. őrnagy, 1849. márcz. 23. alezredes; máj. 6. a magyar katonai érdemjellel diszíttetett fel és június 1. ezredes lett. Bem alatt többször kitüntette magát; később Kossuth Lajos hadsegéde lett. 1849. márcz. 17. Bem tábornok megbízta a vörös-toronyi szoros védelmével; júl. 20. Lüders orosz tábornagy Talmácsnál megverte a csekély erővel rendelkező Ihászt, a ki Kimiennél török katonaság előtt kénytelen volt fegyvereit lerakni. Viddinbe vitték, honnét a többi magyarokkal együtt őt is Kiutábiába belebbezték. Itt szövődött közte s Kossuth között ama benső baráti viszony, mely megmaradt I. halálaig. Hű kisérője volt Kossuthnak Angolországba, Amerikába, Olaszországba, tevékeny társa az emigratio politikai szereplésében és osztályosa a számüzetésben. Olaszországban 1859. jún. 24. a magyar legió parancsnoka lett; okt. 1. a legió feloszlatása után számfölötti tiszt; 1861. máj. 1. ismét a legió parancsnokává neveztetett ki Nápolyban a brigantik ellen. A legió ujjászerveztetvén, 1862. júl. 22. ujra számfölötti tiszt. Érdemeiért a király 1861. aug. 31. a savoyai katonai érdemrend lovagkeresztjével, 1862. jún. 1. pedig a Móricz- és Lázár-rendnek szintén lovagkeresztjével diszíté fel. Azután 1881. ápr. 10. Baraccone di Collegnoban történt halálaig Kossuthnál maradt.
Napiparancsa a magyar segélyseregből végleg távozókhoz, Nocera 1862. jún. 16. (M. Polgár Nagy Naptárában 1870; kézirata Hentaller Lajos gyűjteményében); Egy kiszakított lap Ihász Dániel naplójából (Jónás Lapja 1873. 3-4. sz. közli Hory Béla); levelei Veress Sándorhoz London, 1858. decz. 24., Acqui 1859. júl. 13., Baraccone di Collegno 1880. január 5., 24. és máj. 19. (Vasárnapi Ujság 1889. 31. sz. közli Veress Endre); Turinból a magyar nemzeti igazgatás elnökéhez 1862. márcz. 12., 25., ápr. 4., 19. és máj. 5., János bátyjához 1863. jan. 9., 1867. júl. 12., 1868. nov. 11., 1869. jan. 16., hugához Ihász Rózához 1867., máj. 8. (mind Hentaller Lajos képviselő gyűjteményében.) A szegedi Somogyi-könyvtárban is vannak eredeti levelei.
Közlöny 1848. 109., 143., 170. sz.
Honvéd 1849., 82. sz.
Czetz, Bem in Siebenbürgen 337. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 32. sz. arczk.
Tarka Világ 1869. 32. sz. arczk.
Igazmondó 1870. 25. sz. arczk. (Hegedüs Sándor.)
Hazánk és a Külföld 1871. 40. sz. arczk.
Arany Trombita 1873. arczk.
Vasárnapi Ujság 1880. 18. sz. arczk. (Kossuth Lajos bizonyítványa.)
1881: Magyarország 106. sz., Pesti Hirlap 101. sz., Egyetértés 100. sz., délmagyarországi lapok 84. sz. (Kossuth Lajos), 87. sz.
M. Könyvszemle 1895. 273. l. és gyászjelentés.