nyug. képviselőházi teremőr, szül. 1820. szept. 20. Bártfán (Sárosm.), I. György megyei szolgabiró és Szerdahelyi Karolina fia; iskoláit Kassán a nyolczadik osztálylyal végezte 1843-ban; ekkor a Vasa hg.-ezredbe lépett; 1845-ben a katonaságtól megvált és Kassán jogot hallgatott. Ismét visszatért ezredéhez Kremsbe s ott hadnagy lett. 1848. jún. 28. István főherczeg kinevezte a kilenczedik honvédzászlóaljhoz főhadnagynak; később a magyarok részén harczolt Vasa-ezredbe lépett át mint százados; Isaszegnél mint zászlóalj-parancsnok harczolt és Világosnál tette le a fegyvert. Azután bujdosott és emigrált. 1853-ban Jókai Délibáb-ja mellett dolgozott. Később kisebb hivatalokban működött, míg végre 1883-ban képviselőházi teremőrré nevezték ki; 1895-ben nyugalmaztatott.
Czikkeket írt a Honderűbe, Vasárnapi Ujságba s a Honvédbe Jánosi névvel vagy névtelenül.
Munkái:
Kálmán és Álmos. Pest, 1868.
Az utolsó Árpád. Tört. rajz. U. ott, 1869.
A Mária Országa cz. kath. hetilapnak szerkesztőtársa volt 1882-ben Budapesten.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.