ev. ref. tanár, 1639-től a sárospataki iskolában a felső osztályba lépett. Pályájának folytatása alatt a Tolnai újításainak nagy ellensége volt, miért is az istentelenek lajstromába soroztatott általa. 1642-ben külföldi akadémiákra ment és nov. 11. a frenequeraira iratkozott be; Angolországot is meglátogatta. Visszajövén honába, Sárospatakon a harmadik tanári állomást nyerte el. Beigtatása 1646. jan. történt és febr. 8. az esperes-választásra összegyültek előtt vitatkoznia kellvén, a Tolnai-féle nézetek ellen szállt sikra; ennek folytán még ezen hónapban összehivatott a tokaji gyűlés, mely elé H. is mint vádlott megidéztetett és kimondatott reá a kárhoztatás sújtó itélete. H. tanári hivatalából végkép kiesett, miután azt félévig is alig viselte.
Munkája: Disputatio VII. De auctoritate librorum Apochryphorum in condendis Fidei Articulis. Lugd. Bat., 1652. (Lenyomatta Spanhemius, Frid., Disputationum Theologicarum Pars Secunda. Genevae, 1652. 243-257. l.)
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. III. 287.
Sárospataki Lapok 1889. 36. sz. (László János).
Történelmi Tár 1886. 606. (Neve hibásan Huszeinek irva.)