Midőn 1532-ben a Bécs ostromlására indult törökök, Kőszeg várának sikertelen vívása után, pusztítva s rabolva tértek haza Horvátországon átvonulva, a Raszin v. Raszinya melletti kis ütközetben többek közt Husztit is elfogták és Konstantinápolyba hurczolták, hol a kincstárnok rabszolgája s csibukhordozója lett. Midőn 1533-ban Verbőczy Istvánnal magyar követség járt a szultánnál, H. ehhez csatlakozva, menekülni igyekezett. Azonban Magyarország határán elfogták és visszavitték urához; miután talpára vertek és körülmetélték, ismét mint csibukhordozó követte azt a perzsa háborúba. Ez alkalommal egész az Indus folyamig jutott. 1536. a szultán felszabadította s egy ideig szolgálatába vette. Később egy arab kapitányhoz csatlakozott mint trombitás és Egyiptomba került, hol két évet (1538-40) töltött. 1540. egy hadi expeditióval bejárta Palaestinát és Arábiát. 1542 körül, tíz évi távollét után, visszajött Zágrábba. Még beutazta Stájerországot és Ausztriát; azután pedig Pozsonyban telepedett le, a hol holta napjáig tartózkodott.
Leírta utazását, mely kéziratban megvan a római vatikáni könyvtárban (ívrét 30 levélre terjedő codex: Descriptio peregrinationis Georgii Huszti cz., az olvasóhoz intézett költeménynyel, továbbá sírverssel és Bechk Jeromos cs. consiliariushoz 1566. okt. 27. Sarendorfban kelt ajánlással van ellátva. Meglehet, hogy a mű sajtó alá készült, esetleg meg is jelent; fölemlíti Istvánffy Miklós történeti munkájában 1685. kiadás 122. l.)
Bod Péter, M. Athenás 117. l.
Magyar Tört. Tár. Pest, 1857. IV. 242. l.