reformátor és nyomdász; születése helyét, idejét és ifjúkori életét homály födi. Oláh Miklós esztergomi érsek üldözése elől menekült 1554 végén Miksa főherczeg birtokára Magyar-Óvárra, hol a város német őrségének kapitánya, Wohnitzky Zakariás, védelmébe fogadta. Egyúttal a közelfekvő Mosonyban és Kálnokon is hirdette az igét és a főnemesek udvarában szolgáltatott szentségeket. 1557-ben Bécsbe rándult fel, hol Hoffhalter Rafael nyomdászszal barátságot kötött; megtanulta a könyvnyomtatást, sőt nyomdát is vásárolt, melyet M.-Óvárt berendezett; ez volt a második vándornyomda Ferdinánd uralkodása alatt Magyarországon. 1558. ápr. 18. Velykei Márk győri nagyprépost és püspöki helytartó a győri székestemplom ajtajára kifüggesztett iratban a szentszék elé idézte meg őt, mivel tévtanokat terjeszt a nép között; a káptalan pedig Ferdinánd királynál vádolta be az engedetlent, mint tévtanok apostolát és eretnek könyvek nyomtatóját. A fenyegetett helyzetbe jutott H. Gált a kassai városi tanács hívta meg magyar lelkészének. Alig érkezett meg oda, azonnal ellene fordult Veráncz Antal egri püspök és felhatalmazást nyervén a királytól, 1560 okt. közepén a kassai főkapitány Zay Ferencz által elfogatta s titokban Egerbe hurczoltatta; decz. 27. a nép feltörte a börtön ajtaját és kiszabadította, mire másnap Debreczenbe menekült. Itt a város és lelkészek, élükön Mélius Péter, szivesen fogadták a száműzött lelkipásztort. Másfél évig lakott itt, nyomtató műhelyét fölállította s nagy szolgálatot tett az egyházi irodalomnak a magyar Alföld központján. 1562 őszén Rév-Komáromban reformátorkodott a csajkások kapitányának, Nagy Istvánnak, védelme alatt. Oláh Miklós esztergomi érsek a királyhoz és a katonai ügyek élén álló Károly fhghez folyamodott ellene karhatalomért (1583. jan. 17.). A főherczegtől jött elfogatási parancs végrehajtása előtt Nagy István menekülésre bírta őt. A száműzött bolyongót 1565. jan. 28. Nagyszombatban újra utolérte Miksa király parancsa, melyet Dudics András pécsi püspök indítására adott ki. Ismét futnia kellett. Végre ghimesi báró Forgách Imrénél, Trencsénvármegye főispánjánál talált hatalmas védőkarra, ki Komjátiba (Nyitram.) helyezte állandó hitszónokul, hol nyugalmasabb éveket tölthetett, író- s nyomdászként is működhetett, nevezetesen nemcsak a maga munkáját adta ki, hanem Bornemisza Péter Postilláinak is megkezdette nyomtatását. 1574. okt. 16. után a pápai ev. ref. egyház lelkészének hivatott meg. A pestis elragadta 1575. okt. 23. Hamvai ott nyugosznak. Püspöki hivatalviselése egykorú adattal be nem bizonyítható, Nyomdáját fia H. Dávid örökölte.
Ajánló levél (1562. febr. 14. Debreczen, Mélius Péternek Aran János tévelygései ellen intézett művében). Két éneke mai nap is használatban van: a gyülekezeti énekeskönyvben a 71. és 72. dicséret.
Munkái:
1. Az Vr Iesus Christusnac Szent Vachoraiarol, kinszenvedeseröl es dichöseges fel tamadasarol valo Predicacioc. Óvár, 1558. (Egyetlen ismert példánya a bécsi cs. könyvtárban.)
2. Isteni dicséretek és Psalmusok. Debreczen, 1560. (Igy van említve e könyv a Debreczenben 1602-ben nyomtatott énekeskönyv előbeszédében.)
3. A keresztyéni gyülekezetben való isteni diceséretek és imádságok. Komjáti, 1574. (Egyetlen példánya az eperjesi ág. ev. kollegium könyvtárában, kótákkal.)
A kisebb gyermekek számára írt kátéja, melyet 1630. a pápai ev. ref. zsinat tankönyvül rendelt, elveszett. Bullinger Henrik zürichi lelkészhez írt latin levelét, mely a magyarországi reformatióról ad fölvilágosításokat, (kelt Bécsben 1557. okt. 26,), közli Lampe-Ember, Historia Eccl. 112-116. l. és Böhl Eduard, az általa kiadott: Confessio helvetica posterior, Vindobonae, 1866. mellékletekép (105-110. l.); levele Kassa városához 1559. márcz. 26. (Tört. Tár. 1889.)
Bod, M. Athenás 114. l.
Tóth Ferencz, Tul a Dunai ref. püspökök élete. Győr, 1808.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1862. (Révész Imre), 1887. (Thúry Etele.)
Toldy, M. Költészet Története 181., 182. l.
Fabó, Monumenta I-IV.
Századok 1867. (Szabó K.), 1876. (Fraknói V.), 1895. (Ráth Gy.)
Balogh Ferencz, A magyar prot. egyház történetének részletei. Debreczen, 1872. 51. l.
M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1873. 414. l.
Szilády, M. Költők Tára II., IV., V.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 17., 19., 156. l.
M. Könyv-Szemle 1881. 246., 1888. (Komáromi A.), 1892-93.
Hittanszaki Közlöny 1884. (Kovács János.)
Tört. Tár 1884. 196., 1889-90., 1894. (ifj. Kemény Lajos.)
Dunántuli Prot. Közlöny 1887. 1-3., 9. szám. (Thúry E.)
Paikoss Endre, A kassai helv. hitv. egyház megalakulásának története. Sárospatak, 1889.
Irodalorntörténeti Közlemények 1891., 40., 1893. 127. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 501. l. (Balogh Ferencz.)