ág. ev. lelkész, ismeretes pánszláv agitator, szül. 1817. márcz. 19. Beczkón (Trencsénm.), hol atyja szintén lelkész volt; 1830-tól Pozsonyban tanult; theologiai tanulmányainak befejezése után a hlubokai (Nyitram.) egyház vezetője lett. 1839-ben a pozsonyi akadémia megbízásából beutazta Cseh- és Morvaországot. Utazása alatt megismerkedvén a cseh nemzetiségi vezérekkel, kiknek czéljuk volt a faji érdekeknek túlsúlyra emelése a birodalomban, melyet osztrák-német császárságból szláv-osztrák császársággá akartak átalakítani, ezek szellemében izgatott luth. pap-társaival (Stur, Hodzsa sat.) a felvidéken. 1848. márcz. H. Sturral Bécsbe ment és részt vett az összesereglett szlávság tanácskozásaiban, mikor is számos beszédet tartott. Áprilisban hazatért s megtette készülődéseit nyiltan és titokban az általános fölkelésre a magyarok ellen. Sorra járta a tót községeket, melyekben lázító beszédeket tartott; máj. 10. Liptó-Szent-Miklóson a panszlávok tót nemzeti gyűlést tartottak. H. Hodzsával és Sturral kezet fogva, különösen kitüntették magokat a panszláv eszmék, a prágai máj. 14. kiáltvány és a magyar gyűlölet terjesztésében. H. megkisérlette felizgatni községét a magyarok ellen. A kormány a zavarok lecsendesítésére kormánybiztost nevezett ki, de H. társaival együtt korán megszökött. Csehországban és Ausztriában toborzott gyülevész hadával szept. 18. tört be Nyitramegyébe; kiáltványára mintegy 8000 ember gyűlt össze, kiket azonban Knöhr vezérőrnagy szétkergetett, mire H. Morvába szökött. 1848. decz. 4. újólag betört mintegy 2500 nagyobbára cseh diákokból álló seregével, de megint rosszul járt, mert Budetinnél decz. 11. Beniczky és Querlonde az osztrák csapatoktól is segített seregét feltartóztatták. A szabadságharcz után elfogták az osztrákok és törvényszék elé állították, de 1850. nov. 4. felmentették és állásába visszahelyezték. Azután közgyűlölet vette körül, mert később sem szünt meg izgatni a magyar állam ellen. Meghalt 1883. febr. 21. Hlubokán.
Munkái:
1. Česta slowáka ku bratřum slawenským na Morawe a w Cechách. Pest, 1841. (Egy szláv utazása morva és szláv testvéreihez.)
2. Reč kterau při poswěcowánij nowě zřjzené školy na kossařikach we swátek poćetj panny Marie... Pest, 1841.
3. Slovenske ohladi na védi umenie a literature. Pest, 1843.
4. Unia čili spojení lutheránu s klavíny v uhrách. Buda, 1846.
5. Ceskje hlasi proťi slovencine... Szakolcza, 1846.
6. Zneuctěnj pamatky dra Martina Luthera skrze Immanuele Wyléma Simku... Pozsony, 1846.
7. Slovo o spolkách mjernosti a školách ňedělnich... Besztercezebánya, 1846.
8. Odpoved na «Nedpředpojaté nahledy o unnii» grofa Karla Zayho. Szakolcza, 1847.
9. Die Kirchenparteien und die Kirche. Leipzig, 1861. (Tótul is megjelent Pesten 1861-ben.)
Szerkesztette a Nitra cz. tót hirlapot, melynek I. és II. évf. 1844-45ben Pozsonyban. a III. 1846-ban Pesten, a IV. 1847-ben Szakolczán jelent meg; a Slovenskje Pohlady cz. folyóiratot adta ki 1846-47-ben és 1851. ápr. 25-től Szakolczán, de már 1852-ben megszünt; végre kiadta 1853-ban a Nitry cz. tót almanachot Szakolczán.
Pannonia 1846. 131-136.
Pesti Hirlap 1848. 168., 170., 173., 179., 180., 241., 242. sz.
Közlöny 1848. 123., 130., 188., 189. sz.
Pesti Napló 1861. 133., 1888. 53. sz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1883. 816. sz., 1888. 9. sz.
Slovenské Pohlady 1886. 10. sz. arczk.
Egyetértés 1887. 93. sz.
1888: Pesti Hirlap 54. sz., Erdélyi Hiradó 47. sz.
Petrik Bibliogr.
Vlček, Dejiny Literatúry Slovenskej. T.-sz,-Márton, 1890.
Pallas Nagy Lexikona IX. 487. l. (Sebesztha.)