orvosdoktor, erdélyi (Hunyadm.) származású; iskoláit a hazájában végezvén, külföldi egyetemekre ment, nevezetesen Belgiumba, Angolországba, Franczia- s Olaszországba; Paduában orvosdoktorrá avatták. Eleintén Báthori István lengyel királynak volt háziorvosa; ennek halála után (1586.) Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem mellett szolgált, még számkivetésében is, egész haláláig. Vidám kedélyéről volt ismeretes, Bod szerint, midőn 1595-ben B. Zsigmond a Sinan pasa elleni hadviselésre készült, olyan hírt terjesztett, hogy ő tudna a fegyver golyója ellen orvosságot; a fejedelem ezért Brassóba küldte, mert a szerekkel való ládáját ott hagyta; onnét aztán azt írta vissza, hogy az oláhországi hadakozásban valakit a golyó ne találjon, az üljön Brassóban, mint ő is fog cselekedni s azt javasolja a fejedelemnek is.
Munkái:
1. Ephemeron seu itinerarium Bathoreum. Cracovii, 1586.
2. Piis manibus D. Stephani Bathorei. Cracovii, 1588.
Latin költeményei: Epigrammation és Votivum. (Hieron. Mercurialis, De Morbis Puerorum. Venet., 1588. Mind a kettőt közli Weszprémi; Succincta Med. Biogr. IV. 88. és 89. l.)
Levelét VIII. Kelemen pápához 1594-ből. (Erd. Prot. Közlöny 1880. 34. sz. közli Szabó Károly.)
Bod, M. Athenás 113.
Weszprémi, Succincta Medic. Biogr. II. 86.
Pray, Index Rariorum Librorum I. 526.
Szabó Károly-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. (Sajtó alatt.)