ág. ev. superintendens, korponai (Hontm.) származású, H. Imre és Zimman Rebeka fia, szül. 1700 körül; tanult szülőhelyén, Elcsen (Gömörm.), Beszterczebányán és Rozsnyón; 1714. febr. 16-tól a vittenbergai egyetem hallgatója volt. Hazájába visszatérve Radványban magántanító volt Radvánszky János és Spillenberg Dávid fiánál. Innét egy év múlva (1720.) Marótra (Hontm.) ment tót prédikátornak; 1732-ben Beszterczebányára nevezték ki lelkésznek, hol német és tót szónoklatokat tartott. 1744. jan. 22. megválasztották superintendensnek. 1746-ban egyház látogatásai miatt kétszer (szept. 5. és okt. 2.) a legfőbb törvényszék elé idézték Pozsonyba s egyházi hivatalaitól megfosztották, 1748. márcz. 8. azonban a kir. törvényszék a vád alól fölmentette s hivatalába visszahelyezte; azonban még azon év szept. 1. meghalt.
Munkái:
1. Dissertatio continens Explorationem spiritus Brendeliani qua doctrinam de justificatione, renovatione, mysterio, unione, sacramentis, ecclesia reliquis instituet. Praeside Wernsdorfio. Wittebergae, 1719.
2. Tót katekizmust adott ki a drezdai Hahn modorában, a néphez alkalmazva s azt előszóval látta el. (Laubau, 1745.)
Kiadta Tranoscius Cythara sanctorum cz. munkáját 88 énekkel megbővítve s a jelesebb német egyházi énekeket abban cseh nyelvre fordítva közölte. Wallaszky magyar Gellertnek nevezi.
Klein, Nachrichten II. 243. l.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 509. l. (Neve Hruscowiznak irva.)
Bartholomoeides, Memoriae Ungarorum 211. l.
Fabó, Monumenta I., II.
Haan, Lud., Cithara Sanctorum. Pest, 1873. 54. l. arczk.
Slovenské Pohlady 1888. 10. sz.
Vlcek, Dejiny Literatúry Slovenskej 17. l.