nyug. jogakadémiai igazgató, kir. tanácsos, előbbinek testvérbátyja; a jogot 1830-ban Nagyváradon végezte; azután Tisza Lajos, majd Hodossy Imre megyei főjegyzők mellett gyakornokoskodott; 1832 nyarán mint Klobusitzky Péter kalocsai érsek és hétszemélynök jurátusa Pesten tartózkodott; ugyanazon év végével Tisza Lajos követtel Pozsonyba ment és midőn ez lemondott, Laicsák Ferencz nagyváradi püspök jurátusa lett. 1838-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1834-ben mint gyakorló ügyvéd telepedett le Nagyváradon. 1845 Biharmegye táblabirája lett és 1849-ben Nagyvárad képviselő testületének tagjává választották. A nagyváradi akadémiánál 1838-39-ben a magyar jog helyettes, 1841-49. a politikai tudományok rendes, 1850-58. a m. magánjog, váltó- s kereskedelmi jog rendes tanára, egyszersmind igazgató, 1858-61. a magyar magánjognak, valamint a peres- és perenkívüli eljárásnak ny. r. tanára. 1861-től 1879-ig ismét mint igazgató működött, azonfelül még előadásokat is tartott. 1879. okt. saját kérelmére nyugdíjaztatott. A társadalmi téren is hathatósan közreműködött a helybeli koldus-ápoló intézet, bölcsőde, Csesztivó-intézet, a Casino megalakulásánál és a takarékpénztár körül sat. Meghalt 1882. aug. 17. Nagyvárad-Olasziban 70. évében.
Munkája: Vélemény az egyetemek és jogakadémiák rendezése tárgyában. Bpest, 1870. (A Jogtudományi Közlöny melléklete.)
Levelei Kossuth Lajoshoz 1836. jún. 10, decz. 17. és kelet nélkül (a m. nemzeti múzeumban).
Bozóky Lajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 58. l. és gyázjelentés.