ev. ref. lelkész, terebesi H. András birtokos és Rácz Zsuzsánna fia, szül. 1813. okt. 30. Kótajban (Szabolcsm.); atyja még gyermekkorában elhalt és anyja nyolcz árva gyermekével Erdélybe költözött; gymnasiumi tanulmányait a zilahi s később a kolozsvári ev. ref. kollegiumban kezdette s folytatta; a theologiát is ugyanott végezte. 1839ben ugyanott segédlelkész volt 1840. okt. 4. magyar-gyerő-monostori pappá választatott meg. Hívei a gyenge hivatali előde alatt a templomtól egészen elszokva, anynyira eloláhosodtak, hogy egymással való társalkodásukban is e nyelvet használták. A fiatal pap nagy buzgósággal fogott a mentő munkához; nagy fáradsággal és hosszas küzdéssel sikerült végre híveit visszamagyarosítania. E nemes mentő munkában hűséges segítő társa volt neje borosnyai Aumüller Rozália, kivel 1842-ben esküdött meg. A költői lelkületű pap a házi s gazdasági dolgokkal nem sokat foglalkozott, mint neje kedélyesen megjegyezte: a Farkas gazdálkodása a Pegazuson való lovaglásból áll, de ott volt neje, ki elvégzett helyette is mindent. Temetési s más egyházi nagy ünnepélyek alkalmával a díszszónok mindig ő volt; így az 1858. nagyenyedi zsinaton is. Az egyház terén kifejtett buzgóságáért 1853-ban tanácsbíróvá, 1858. aljegyzővé s 1864. főjegyzővé választották. 1863-tól 1871-ig mindig jelen volt az egyházkerületi zsinatokon s közgyűléseken. Híresek voltak zsinati alkalmi poémái, melyekben humoros kedélylyel felfrissítette a munkában kifáradt paptársait. Nejét 1869. máj. 5. elvesztvén, e fájdalom megtörte, elbetegesedett és majdnem félévig tartó kínos szenvedés után 1872. okt. 25. meghalt M.-Gyerő-Monostoron.
Költeményeivel a Kolozsvári Reményben (1840.) és az Athenaeumban (1840.) lépett föl először; írt czikkeket a kolozsvári Vasárnapi Ujságba (1844-45. hol Nagy Ferenczczel is polemizált); több czikke s költeménye jelent meg a pesti Vasárnapi Ujságban is (1854-59. többi közt Debreczeni Márton életrajza, Nemes vetély cz. dícséretet nyert balladája s népdalaival háromszor nyert ugyanott pályadíjat); az Erdélyi Múzeumban (1857. Az árva cz. költői beszélye); írt még költeményeket a M. Néplapba (1857.), a Divatcsarnokba (1859.) és a Hölgyfutárba (1860-6l.); a Hazánk és a Külföldbe (1867. 40. sz., 1868. 6. sz. Vasvári Pál hamvait illető helyreigazítások.)
Munkája: Költeményei Kolozsvár, 1858.
Levele K. Papp Miklóshoz M.-Gyerő-Monostorról 1864. nov. 5. (gyűjteményemben, mely levéllel egy egyfelvonásos vígjátékát küldte meg neki. melyet a pesti biráló választmány akkor már rég elfogadott volt, előadatás végett). Benkő is (Magyar Szinvilág 69. l.) említi Házi barát cz. eredeti színművét, (melynek kézirata megvan a m. n. színházban).
Izsó Miklós a híres Népdal hősét az ő pályadíjnyertes népballadáihoz faragta.
Budapesti Közlöny 1872. 249. sz.
Vasárnapi Ujság 1872. 44. sz. Nekr.
Figyelő V. 1878. 328. l.
Erdélyi Prot. Közlöny 1879. 37., 38. sz. és Hon 1879. 237.. sz. (Gyarmathy Zsigáné.)
Athenaeum nagy képes Naptára 1868., Mihálcz Elek szives közlése Gyarmathy Zs.-nétól nyert adatok után és gyászjelentés.