theologiai doktor, jogakadémiai igazgató, előbb a jezsuita rendnek volt áldozópapja; (ha nem csalódom, ez azon ifj. H. Mihály, ki a jezsuiták 1768. Catalogusa szerint akkor Kassán a rhetorika tanára s az újoncz papok felügyelője volt és miután neve 1769-ben már nem fordul elő, akkor a rendet el is hagyta; ez szül. 1733. decz. 24. Kőszegen és 1749. okt. 18. lépett a rendbe.) H. 1780-ban nagyváradi akadémiai igazgató lett. 1784-ben a második félévi vizsgálatok alkalmával hirtelen rosszul lett és többé fel sem gyógyult. Meghalt 1784. szept. 21. Nagyváradon.
A latin classicusokból nem jelentéktelen verselési képességet sajátított el, de ebbeli ügyességének jelét tudtomra nem hagyta fenn nyomtatott műben. Révai Miklósnak meghitt barátja volt, vele levelezett és buzdította őt a Magyar Hirmondó szerkesztésére.
Öt levele van a m. n. múzeum kézirattárában, melyeket 1783. máj. 2., jún. 11., 25., decz. 26. és 30. Nagyváradról Révaihoz intézett, ki ezekből némi kivonatot is közölt Elegyes versei (Pozsony, 1787. 249-255. l.) cz. munkájában.
Csaplár Benedek, Révai Miklós élete. Budapest, 1881-83. l. 337., 352., 355. l., II. 9., 24., 26., 27., 31., 32., 45., 77., 78., 80., 96., 102., 106-108., 118., 123., 185-192., 325., 330., 344. l.
Figyelő XI-XIV.
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 55. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 471. l.