r. kath. plébános és alesperes, a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1778. nov. 28. Pázmándon (innen vette Pázmándi előnevét); szülei egyszerű szőlőművelők voltak, kik őt iskolába Pannonhalmára a benczésekhez adták; de midőn e rendet 1789. decz. 4. feloszlatták, a szentmártoni s pázmándi elemi oskolákban folytatta tanulását. A gymnasium négy nyelvtani osztályát 1791-94-ben Győrött járta, a hol lelkes tanára Fabchich József, a görög költők fordítója, kitől először nyert útmutatást és buzdítást a költészetre, nagy hatással volt reá. A humaniórákat (V. és VI. osztályt) Komáromban, a bölcseletet Pozsonyban elvégezvén, 1797-ben Heinrichauban, Felső-Sziléziában, a csiszterczita-rendbe lépett; de környezetétől idegenkedve, 1798-ban visszatért hazájába s a győri püspökmegye papnevelő intézetébe vétette föl magát, a hol Fabchichot ismét tanárai közt találta. 1801-ben misés-pappá szentelték föl, mire Széplakon (Sopronm.) káplán, 1802-ben Szergényben adminisztrator és 1803-1806-ban Győrött a belvárosban káplán volt. Itt sokat társalkodott Rajnissal és tanult tőle; kevésbe múlt, hogy az 1805-1806. hadi hagymázban papi hivatásának áldozata nem lett. 1806-ban téti plébánosnak nevezték ki. Itt Kisfaludy Mihálynak, a költők atyjának, és téti Takáts Józsefnek, a költőnek lett barátja. Papi buzgólkodása mellett az irodalomnak is élt; gyakran megfordult Pannonhalmán és Zirczen; hetekre, hónapokra el-elvonult pázmándi magányába. Zircz emlékezete cz. hoszszabb költeménye által, mely a magyar hexameteres epica megnyitó darabja, 1814-ben egyszerre a legjobb írókkal jutott ismeretségbe. Kazinczy F. meglátogatta, Horváth István a lelkes tudós folyton ösztönözte a honfoglalás eposzának megírására. Kazinczyval a nyelvújítás kérdésében levélharczot folytatott, s noha epikai styljében maga is újító volt, Kazinczy túlzásai ellen a dunántúli irodalmi ellenzékkel tartott. Bacsányihoz, Verseghyhez szítván, részt vett ama támadásokban (áljegy alatt), melyeket az 1818. Tud. Gyűjteményben Kazinczy ellen intéztek. Végre sok történelmi tanulmány és töprengés után 1821-ben hozzáfogott a honalapítás nagy epopoeájának megírásához. Tíz évig dolgozott e művön. A 20-as évek voltak általában költői pályájának fénykora, midőn Kisfaludy Károly buzdítására számos epikus művet és heroidát írt az Aurorába. Irodalmi nagy érdemei s a főpapság irányában hódolatra mindig kész lantja oly kevéssé méltányoltattak, hogy hosszas lelkészi pályája után is, azon csekély kedvezésen túl, hogy 1829-ben Pázmándra tették, másban nem részesült. A magyar akadémia rendszabályait végleg meghatározó nádori küldöttségnek tagja volt és midőn az intézet 1830. november 17-én megalakult, a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagul megválasztatott, de költői koszorújára, mielőtt azt elnyerte, a mellette feltünt ifjabb versenytárs Vörösmarty már homályt vetett. Kedélyét elégületlenség szállta meg és nyers jellemének élessége, ezeknél fogva s irodalmi polemiái miatt is, mindinkább komorrá vált. Ez időben (1831. ápr.) látta őt Kazinczy Ferencz utolszor Pannonhalmán és pázmándi magányában és «Útjá»-ban ezt írja róla: «Lelke elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel». E sor, Döbrentei sugallatára, balúl értelmezve, idézte elő H. azon leveleit, melyeket amaz Pátfalvi Márk álnév alá rejtőzve, a magáéival e czím alatt: Felvilágosítás Kazinczy Útjának 25.-d. lapjára a Sas X. kötetében 1832. jún. és így Kazinczy halála után közzétett (kézirata megvan a m. n. múzeumban), melyek sérték K. emlékezetét; és valóban többen elidegenedtek H.-tól, ki azután ritkábban is járt az akadémiai gyűlésekre. 1835-ben alesperes lett és 1838-ban a Kölcsey Ferencz halálával megürült akadémiai fizetésbe lépett. Meghalt 1839. márcz. 7. Pázmándon (Győrm.). Pázmándi magányát (szőlőbeli ház, melyben inkább mint plébániai lakában élt és melyet pázmándi magányának nevezett), úgy 677 darabból álló könyvtárát és némely apróbb követeléseit a magyar tudom akadémiának hagyta. (A birtokocska eladatott, s anyja míg élt, húzta a kamatot az akadémiától.) 1879. jún. 22. születése százados évfordulójára emlékünnepet rendeztek tiszteletére Pázmándon; ekkor újonnan készült sirkeresztjét fölszentelték és a lakóháza falába helyezett emléktáblát leleplezték; Szász Kámly ekkor a m. tudom. akadémia részéről emlékbeszédet mondott H. fölött (felolvastatott a m. tud. akadémia jún. 30. ülésében is) és Nogáll Károly cz püspök egyházi beszédet tartott.
Költeményei a Szépliteraturai Ajándékban (1821-22); az Aurorában (1822-23. Gritti Lajos, elbeszélő költemény, 1824. Enyingi Török Bálint feleségének, heroid, 1825. Borbély Helena, heroid, 1826-27. A sziszeki győzödelem, 1828. Magyar Parthenon, örömversek a m. akadémia felállítására, 1829-30. Boldog öreg, elegia, 1831. Csesznekvár, elbeszélés és mutatványok az Árpádjából 1822, 1826, 1828); a Honművészben (1835. Milyen legyen a magyar?); czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VII. A drámának versmértékéről, 1818. IV. Epistola Boldogréti Vig Lászlóhoz és Kazinczy munkáinak birálata, VI. A recensiókról, Füredi Vida névvel, 1823. III. A magyar nemzet nem finn származású, 1829. I. Néhai Kőszögi Fabchich József, 1831. IV. könyvism.); a m. tud. társaság Évkönyveiben (I. 1833. Hazafiság cz. első értekezés és A m. tudós társaság közülésére, költemény; Hazafiság, philos. értekezés; III. 1838. Emlékbeszéd Simai Kristóf felett); elbeszélései az Uraniaban (1828., 1831-32). Egyházi beszédeit (kézirata 1803-28-ból, számszerint 14, a győri székesegyház levéltárában) a Borromaeus (Győr, 1887-92) közölte. A Celano Tamás «Dies irae» hymnus fordításai közűl manapság az ő fordítása «Napja Isten haragjának» van elfogadva.
Munkái:
1. Főtiszt. Mártony János úr győri kanonok neve ünnepén az ő káplánjának lantja 27. decz. 1805. Győr. (Költemény.)
2. Mélt. Vilt József úrnak, midőn a győri püspökségbe, ünnepi készületekkel béiktatott 1806. Mindszent havának 21. Győr, 1806.
3. Egy tiszamelléki magyarnak elmélkedése a hűségről. Veszprém. (Végén: Énekelvén s irám Bakonymellékén 1807. s életem XIX. esztendejének fogytán. Hívfy alájegyzéssel.)
4. Rövid halotti beszéd, melyet néhai... Darányi Juliánna aszszonynak... Sárközy Zsigmond úr szerelmes párjának sírjánál mondott 1807. jan. 6. Komárom, 1807.
5. A felkelő nemzetnek, a buzogányos vitéz magyaroknak 1809. Szombathely. (Költ., egy év alatt hat változatlan kiadást ért.)
6. Az 1812. eszt. aug. 31. fényes emlékezetére, melyen a fels. apost. király ft. Dréta Apát úrban, a zirczi szerzetnek főkormányját újonnnn magyar ágra szállította. Győr. (Költ.)
7. Zirtz emlékezete. Buda. 1814. (Költ.)
8. A nemes szivű magyarokhoz a pesti nemzeti teátrum ügyében. Buda, 1815. (Költ, egy év alatt négy változatlan kiadásban.)
9. Horvát Istvánhoz. (Bécs, 1815. Költ.)
10. A győri nevendék papságnak, midőn a pesti nemzeti theatrumra száz forintot össze szedett és Kultsár István úrnak béküldött... 1815.
11. Franczia egyházi katekizmus, a magyar országihoz alkalmaztatva. Buda, 1815.
12. Mélt. Paintner Mihály püspök úrnak Győrből Budára lett általkelésére 1816. Győr. (Költ.)
13. Főmélt. kegyelmes Schwarzenberg Ernest ő herczegségének a győri püspökségbe lett iktatására. Győr, 1819.
14. Husvét másod napján, mint Győr visszavételének jeles ünnepén, a győri székes templomban mondotta. Rév-Komárom, 1819.
15. Theodul estvéi. vagy a különböző religiói-felek egybeengeszteléséről. Németből magyarra ford. Buda, 1819.
16. Dicsőséges Szent Istvánnak Magyarország első királyának és apostolának tiszteletére intézett beszéd, melyet a nemes magyar nemzetnek nemzeti jeles ünneplése alkalmatosságával Bécsben a... kapuczinusok templomában kisaszszony havának 20. 1821. mondott. Bécs. 1821.
17. Halotti beszéd, melyet Dréta Antal, zirczi, pilisi és pásztói apát urnak gyászünnepén mondott. Győr, 1824.
18. A nemes szivű magyarokhoz a pesti nemzeti theátrom ügyében. Intézte... 1815-ben és most ujra ajánlja az 1825. eszt. ország gyülésre öszve gyült hazafiaknak a nemzeti szinjátszó társaság. Pozsony, 1825. (Költemény; lenyomatott Könyves Máté, Játékszini Zsebkönyvecskéjében is. Pozsony, 1825.)
19. Fels. Karolina Augustának, Ausztria örökös császárnéjának, Pozsonyban szept. 25. 1825. végbement koronáztatására. Pozsony, 1825. (Költ.)
20. Mélt. Juranits Antal urnak, győri megyés püspöknek püspöki székébe lett iktatására aug. 30, 1825. Győr, 1825.
21. Mélt. és főtiszt. Horváth János urnak, választott Bosoni püspöknek. 1826.
22. Főmélt. Rudnai és Divék-Ujfalusi Rudnay Sándor urnak, esztergomi érseknek... tiszteletére, midőn a római szent egyház kardinálissává neveztetvén, Bécsben jan. 3. 1829. a kardinálisi jelekkel megdiszesíttetne. Nagyszombat, (Költ.)
23. Magyar Porthenon, örömének a magyar akadémia fennállásán... 1829.
24. Örvendező versek, melylyekkel... Kovács Tamás urnak, a Pannonhegyéről nevezett sz. Mártonyi főmonostor... főapáturának... midőn Pannonhegyén 1830. eszt. bőjt-elő hava 14. felszenteltetnék, és fényesen béiktattatnék, tiszteletét teszi... Győr.
25. Árpád. Pest, 1831. (Hősköltemény tizenkét könyvben, szókalauzzal; a m. tudom. akadémia által 1832. szept. 8. közülésében 200 aranynyal jutalmaztatott.)
26. Kisebb költemények. Pest, 1832. arczk.
27. Nagymélt. Revisnyei gróf Reviczky Ádám urnak hálául. Bécs, 1835. (Költ.)
Kéziratban maradt: Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem élete; A mértékes versről a magyaroknál; Kijegyzett szók és kifejezések régi irókból; Feleletek a m. tud. társaság titoknoki levelére; Értekezés a széptudományról. Levelezése Horvát Istvánnal (H. István válaszaival együtt 1804. nov. 7-től 1834 okt. 25-ig, összesen 202, a m. n. múzeum kézirattárában); Szeder Fábiánhoz 1830-ból öt, Nogáll Károly Emlékkönyvében (Győr, 1879) van közölve.
Arczképe: rézmetszet. Simo rajza után metszette Perlaszka; kőnyomat: ny Pataki J. Pesten (eredetije Döbrentey Gábornál) az Emlékkönyvben (Győr, 1879.)
Nevét 1821-ig Horvát Andrásnak írta.
Közhasznú Ismeretek Tára VI. 330. l.
Oesterr. National-Encyclopaedie II. 648. l.
Hazai s Külf. Tudósítások 1839. I. 33. sz.
Figyelmező 1839. 11. sz.
M. t. társ. Névkönyv 1840. 204.
Thewrewk József, Magyarok SzüIetésnapjai 117. l.
Ujabbkori lsmeretek Tára IV. 388.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 194.
Hét Garasos Ujság 1859. 17. sz.
Toldy, M. Költészet Története, M. Nemzeti Irodalom Története és Összes Munkái IV. 184. l. (Születése napját nov. 25-re teszi s utána többen.)
Egyetemes M. Encyclopaedia IX, 274. l.
Figyelő I., II., V-VIII.
1879: Akadémiai Értesítő 91., 121., l., Hon 151. sz., Pesti Hirlap 169. sz., M. Korona 143. sz., Győri Közlöny 50., 51. sz. (Vargyas Endre), Pozsonyvidéki Lapok 143. sz., Kath. Hetilap 26. sz., Főv. Lapok 142., 143. sz, Családi Kör 26. sz., Pesti Napló 151. sz., Vasárnapi Ujság
25., 26. sz. arczk. és rajzzal, Magyarország és a Nagyvilág 25., 26. sz. arczk. és rajzzal, Győri Lapok 51-53., 68. sz., Sopron 51. sz.
Képes Családi Lapok 695. l. arczk., Ellenőr 303. sz., Nemzeti Hirlap 170. sz.
Emlékkönyv H. E. születésének százados évfordulójának ünnepélyének emlékére. Győr, 1879. (Szerk. Nogall Károly cz. püspök.)
Szász Károly, Emlékbeszéd P. Horváth Endre felett. Budapest, 1879. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. VIII. 5.)
Méry Etel. Pázmándi Horváth Endre. Győr, 1879.
Kisfaludy Károly Árpád, Koszorú P. H. E. születésének százados évfordulójára. Győr, 1879.
Egyet. Philol. Közlöny 1880.
Kazinczy, M. Pantheon 382. l. (Nemzeti Könyvtár. XXXVI. H. születése napját nov. 25-re teszi.)
Némethy Lajos, Dicsbeszédek. Bpest, 1881. 13. l.
Munkálatok. Bpest, 1883. 190., 239. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Beőthy Zsolt, Magyar Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése II.
Nemzet 1889. 85., 87. szám.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Budapest, 1890. 137., 146., 149-152. l.
Kath. Szemle 1890. 369., 370., 380., 682., 691., 710. l. (Takáts S.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1893-95.
Pallas Nagy Lexikona IX. 376. (Négyesy László.)
Vass Bertalan, Horvát István életrajza. Bpest, 1895., XIV. és XV. fejezet.