földbirtokos és országgyűlési képviselő, szül. 1822-ben Kemenesalján (Vasm.) földbirtokos szülőktől; iskoláit Pápán, Sopronban és Pozsonyban végezte s már az 1843. országgyűlésen mint jurátus (táblai jegyző) jelen volt. Ezen országgyűlés alatt (nov. 18.) egy fáklyászene alkalmával Perczel Móriczhoz tartott hazafias beszéde miatt (kézirata megvan Hentaller Lajos országgyűlési képviselő gyűjteményében) József nádor által elfogatási parancs adatott ki ellene. Az elfogatást ugyan több befolyásos egyén közreműködése következtében kikerülte, de büntetésből ügyvédi oklevelét csak három év múlva kaphatta ki. 1846-ban Vasmegyében tisztviselővé választatott. 1848-ban beállott a megye önkéntesei közé s Vidós József alatt a Dráva mellett kezdte meg szolgálatát; azon év őszén már honvéd-kapitánynyá neveztetett ki; részt vett Perczel, Dembinszky és Klapka alatt Nagy Sándor hadtestében a kápolnai ütközet után ezen sereg által vívott minden csatában és ütközetben mint a 44. zászlóalj parancsnoka. Világos után besoroztatott az osztrák seregbe közlegénynek és Tyrolban az Erzh. Ludwig Nr. 8. morva ezredben szolgált 1855-ig. Ekkor haza bocsátották és elvonultan a gazdaságnak élt 1861-ig, midőn megyei centralis főbirónak és pár hó mulva a kis-czelli kerületben országgyűlési képviselőnek választatott meg. Benne az országos ellenzék erős támaszt, a vasmegyei ellenzék pedig egyik alkotóját és fentartóját tisztelte. 1865-ben, 1869. és 1872-75-ben a kis-czelli kerület újra megválasztotta képviselőjének. Meghalt 1876. febr. 19. Sopronban 54. évében.
Levelezője volt a Regélő Pesti Divatlapnak Sopronból 1842-ben, a Győri tört. és rég. Füzetekben (III. 1861.) pedig Árpádkori okleveleket közölt. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Igazmondó 1871. 16. sz. arczk.
Sopron, 1876. 8. sz. és gyászjelentés.