született 1845-ben Székesfehérvártt; neveltetését nagybátyja Zsömböry Ede házánál nyerte, ki a beszéddel együtt versekre tanította hugát.
A költészet iránt fogékony kis leány már 13 éves korában megírta első költeményét Petőfi szelleméhez cz., mely azonban soha sem jelent meg. Talán többi verseinek is ez lett volna sorsa, ha a véletlen Arany János kezébe nem juttatja Heine Asrájának fordítását, és a nagy költő a kis leányt buzdítá. A nagybácsi házát sürűen látogatták a fővárosból az irodalmi ismerősök. Remellay el-elcsempészett egy-egy költeményt a kis írónőtől (1864) egy-egy szépirodalmi lap számára; a pesti Hölgydivatlap szerkesztője pedig állandó munkatársul kérte fel. Fiatal leánykorában Bernardine franczia írónak Levelek unokahugomhoz cz. czikksorozatot közölt a Nők Lapjában. Irt még költeményeket a Családi Körbe s Nefelejtsbe.
Munkája: Horváth Böske költeményei. Bpest, 1886. (Ism. Nemzet 312. sz., a székesfejérvári Szabadság 1887. 41., 42. sz.)
Álneve Mirola.
Figyelő XIII. 107. l.
Fáylné-Hentaller Mariska, A magyar írónőkről. Bpest, 1889. 97. l.