Horváth (Petrichevich) Boldizsár (széplaki ifjabb),
földbirtokos és unitárius egyházi főgondnok, H. Boldizsár és Suki Klára fia, szül. 1714. júl. 4. Kolozsvárt; 1721-től a kis-sárosi, 1725-től a nyárad-szent-lászlói unitárius iskolában, 1728-tól pedig a kolozsvári collegiumban tanult; 1733. júl. beszéddel bucsúzott el az iskolától; 1734-ben joggyakorlatra ment Wáró Mihály procurátorhoz; 1735-től Kun Zsigmond ítélőmester, 1738. deczember 16-tól Mariaffi Dávid Kolozsmegye főispánja szolgálatában állott. Foglalkozása a gazdászat volt: Meleg-Földvárt, VámosUdvarhelyt és V.-Szentiványban fekvő birtokain és folti jószágában, mely utóbbiért, mint P. Horváth Kozma és Folti Borbála unokája pert folytatott 1745-től 1764-ig, részint a maga nevében, részint mint felhatalmazottja több rokonainak. A mellett Doboka, Küküllő és Torda megyéknek hites táblabirája volt. Az idejebeli országgyűléseken mint királyi hivatalos jelent meg. Naplójából kitetszik, hogy ő udvarhelyszéki birtokos is volt. Az unitárius egyház fő-consistoriumának tagja s 1753. jún. 13-tól 1778-ban történt haláláig főgondnoka volt; az egyházak és iskolák ügyei intézésében és védelmében nagy tevékenységet fejtett ki és sok áldozatot hozott. Első neje vargyasi Dániel Judith, a második: Enyedi Anna, ki 1794-ben halt meg.
Naplót hagyott hátra, mely 1725-től 1773-ig terjed és a családi dolgokon kívül Erdély beléletére nézve is több érdekes adatot tartalmaz. E naplóját alkalmasint 1745-ben kezdette meg és ez eleibe néhány lapot csatolt, melyekre részint emlékéből, részint más jegyzetekből másolta le az 1745 előtti történeteket. A Keresztyén Magvető 1886. 89-98. l. és a Hazánkban IX. 1888. 213-224. l. közli gróf Lázár Miklós, jegyzetekkel.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 119. l.