állami tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1852. szept. 18. Vajszkán (Bácsm.), hol atyja kántortanító volt; középiskoláit Pécsett, az egyetemet Budapesten végezte. 1880-ban középiskolai tanári oklevelet nyert és a somogyvármegyei báró Inkey István házához ment nevelőnek, báró Eötvös József volt miniszter unokái mellé s ott maradt 1889-ig. 1890-ben temesvármegyei kir. segédtanfelügyelővé s 1893-ban a Temesvárt újonnan felállított tanítóképző igazgatójává neveztetett ki.
Szépirodalmi dolgozatai (többnyire a svéd, norvég, dán és angol irodalomból) megjelentek a Sárosmegyei Közlönyben; tanügyi czikkei a Néptanítók Lapjában (1888-89. A svéd tanítók egyetemes gyűlése Nääsben, A tanfelügyelet Európában, A tanítók választása némely európai államban, 1890-93. Az erkölcsi élet irányeszméi, Tolstoi után oroszból.)
Munkája: Beszélyek és elbeszélések tizenkét nép irodalmából. Eperjes, 1889. Két kötet. (Minden egyes elbeszélésben az illető népjellem van bemutatva.)
M. Könyvészet 1889. és önéletrajzi adatok.