jogi doktor, országgyűlési képviselő, szül. 1861. nov. 18. Kecskeméten; a gymnasiumot ugyanott és Nagy-Kőrösön, a jogi tanfolyamot Kecskeméten és Budapesten végezte. 1881-ben önkéntes és a 37. gyalogezred tartalékos hadnagya lett. 1884-ben a jogi doktori oklevelet elnyervén, miután egy ideig a fővárosban joggyakornok volt, 1886-ban a kecskeméti jogakadémia rendes tanárának választatott meg, hol jogtörténetet és egyházjogot adott elő. Kevéssel tanári székének elfoglalása után a kecskeméti függetlenségi s 48-as párt elnökének választotta, mely állásban, többek segélyével a pártot újjá szervezte. 1886. máj. 31. egy párbajban életveszélyesen keresztül lőtték; felgyógyulása után nagy ovatiókban részesült. 1887-ben Kecskemét város II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta, s ekkor korjegyzőként szerepelt. 1892-ben ugyanazon kerület újra megválasztotta. A függetlenségi s 48-as pártkör egyik jegyzője. Az egyházpolitikai harczok idejében az Eötvös-csoporttal kivált az anyapártból és most is a függetlenségi (Eötvös) párt tagja. Kecskemét város törvényhatósági bizottságának tagja.
Czikkeket írt a Nagy-Körösbe (1878 óta, gazdasági s iparczikkek), a Pesti Hirlapba (1879. 169. sz. Arany János egy titka, «A vén gulyás» és a vén gulyás temetése); a Kecskeméti ref. főiskola Értesítőjében (1887. Székfoglaló értekezés); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1887.)
Munkája: Egy divatos betegség. Kecskemét, 1888. (Felolvasás)
Szerkeszti 1890. ápr. 7. óta a Kecskemétet, mely a függetlenségi s 48-as párt közlönye.
Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk.
Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1890. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1892. 236. l.