ügyvéd és hites mérnök, (a család valoszinűleg ungmegyei származású, H. dédapja kiköltözött megyéjéből a vallási küzdelmek miatt és Erdélybe menekült, nagyatyja Szatmármegyében telepedett le), H. György ev. ref. lelkész és hollósi Somogyi Kata fia, szül. 1760. máj. 11. Kömlődön Komárommegyében. Gyermekkorában sokat betegeskedett és tizenkét éves koráig falusi iskolákba járt Csiszáron, Bicskén és Kocson; 1773-ban Debreczenbe vitték logikára s rhetorikára; 1775. ápr. 27. togátus lett; azonban szenvedélyes, nyugtalan természete s a diák élet korhely mulatságaiban való részvétele miatt sok kellemetlensége volt előljáróival; azért a theologiai tanulmányoktól elidegenedvén, a debreczeni iskolától 1780-ban önként megvált. A nagyhírű Hatvani István tanártól mathematikai képzettségéről jó bizonyítványt kapott és ez segítette a mérnöki hivatalhoz. Miskolczra ment patvariára s hét havi gyakorlat után Eperjesen a kerületi táblánál ügyvédnek és azonegy nap és órában mérnöknek is felesküdt. Pápára költözött és mérnöki foglalkozással kereste kenyerét. 1782-ben megnősült és a tihanyi kamara jószágait bérelte ki s hol Füreden, hol Szántódon lakott. De a gazdálkodás mellett nem feledkezett meg az irodalomról, szorgalmasan írt, olvasott és irodalmunk jeleseivel folytonosan levelezett, különösen Földivel és Kazinczyval, ki 1789- és 1791-ben meglátogatta. Bár orthologus álláspontjával eltért Kazinczynak újító irányától, de a Dunán túl, a honnan a leghevesebb támadásokat intézték Kazinczy ellen, társas összejöveteleknél, a georgiconi ünnepek alkalmával mindég védte őt és nemes írói törekvését. Kazinczy fogsága előtt több figyelemmel és méltánylással volt H. költői tehetsége s működése iránt; később azonban H. népies irányát ki nem állhatta; ez és Kazinczynak nyelvújító iránya mind jobban eltávolították régi barátjától. H. nemcsak az irodalmi, hanem a társadalmi s politikai életet is figyelemmel kisérte. Mint követ 1790-től kezdve, egyet kivéve, jelen volt minden országgyűlésen és magatartásával olyan népszerűséget szerzett, hogy Zala és Veszprém, később Baranya és Somogy vármegyék táblabirájokká választották. Beszélt magyarul és latinul és Révay szerint (1791) tanulta a német és franczia nyelvet. H.-nak nem egy politikai közleménye van abból az időből és nem egy röpirata, melyek az országgyűlési tárgyalásokra vonatkoznak. Az éles vallásügyi vitákban a liberális pártnak volt híve. Az országgyűlés alatt akarta egyik irodalmi tervét megvalósítani s erre Széchenyi Ferencz gróftól nyert megbizatást. Könyvkiadótársulatot akart szervezni: az írókból alakult araeopág döntse el, melyik benyújtott mű érdemes a kiadásra; a kiadás dicső legyen, hogy teljesen elkeljen; ha a gazdag Maecenások, ez volt a terve, együttesen évenként ezer frtot adnának és ugyanannyit a könyvkereskedés is évenként hajtana, akkor oly növekedő tőkét szerezhetnének, a mely idővel az írókat is honorálná. Mint buzgó kálvinistát, egyháza korán világi gondviselőjévé választotta s e téren is figyelemre méltók törekvései. A gyönki centrális iskola létesülése is az ő fáradozását hirdeti. De legjelentősebb kisérlete e téren az özvegy papnék és elaggott papok számára felállítandó nyugdíjintézet, mely most a megvalósulás felé közeledik, de akkor a részvétlenség miatt nem sikerült. Több megyék táblabirája is volt. Jó kedélye miatt a társaságokban örömmel fogadták. Egyéniségénél fogva legközelebb állott lelke Csokonayhoz, kivel majdnem egy évet töltött együtt, midőn H. már nagybajomi lakos volt, Csokonay pedig ugyanitt Sárközy István házánál tartózkodott 1798 közepétől 1799 május végeig. Élete azonban nem volt szerencsés; az még csak a kisebb bajok közé tartozott, hog y 1800-ban a somogyi insurgensek kifosztották, mert ezt a bajt kiheverte; de már az a körülmény, hogy írói egyénisége nem állhatta a kritikát, mely nem egyszer érzékenyen megsebezte lelkét, házas élete pedig épen szerencsétlen volt, később zárkozottá s a nagy közönség elől elvonulttá tette őt. H. első ízben 1782-ben nősült és 1793. máj. 11. elvált nejétől Oroszy Juliannától; de még ugyanez év szept. 16. megnősült, Sárközy Istvánnak, a híres zalai alispánnak rokonhugát vévén el: Jusztinát. E nejétől szégyenlvén a másodszori válást, csak ágytól és asztaltól szakadtak el 1808. jún. 16. De második neje 1818. jún. 8. meghalt és az akkor már a sír szélén álló H. azon év aug. 12. újra hűséget esküdött Kazinczy János magyar-székelyi ev. ref. prédikátor leányának, a költői lelkű Klárának. A Kazinczyhoz írott levelei s egyes költeményei belepillantani engednek e sajátságos viszonyok rugóiba. 1812-ben Nagy-Bajomról Petri-Keresztúrba tette át lakását; utolsó betegsége idején azonban ismét Nagy-Bajomra tért vissza, hol 1820. január 20. meglepte a halál sejtelme: a reggeli kávé után megilletődve mondá a hű nőnek: fiam bizon meghalok, nem állhatom ki ezt a világot, 25. vérhányás és torokdaganat lepte meg és jan. 28. meghalt.
Költeményei és czikkei a M. Hirmondóban (1786. 17. sz. Levele egy jóakaró hazafihoz); a Magyar Musában (1787-89. elég sürűen közölte tizenöt soros és leonin verseit és töredékeket az Aeneisből; itt jelent meg két értekezése is: A versekről, Földi János e tárgyú értekezésére, s a fordításokról, a Bacsányiéra vonotkozva, s tudósításai Szántódról), M. Muzeumában (I. 1788-89.), a Mindenes Gyűjteményben (1789), a Kazinczy Orpheusában (I., II., 1790.), a Helikoni Virágokban (1791), a M. Kurirban, a Márton István úrnak ker. moralis kathekismus nevű munkájára írt recensiok (Bécs, 1818. H. jegyzései Márton István recensiójára), a Jutalom-feleletek a magyar nyelvről (Pest, 1821. I. A magyar nyelv dialectusáról), a Tudom. Gyűjteményben (1822. IV. 81-119. l. Werner Ferencz, Der Comet in seiner Natur- und Welthistorischen Bedeutung cz. értekezésének ismertetése) és a Hasznos Mulatságokban könyvismertetések. Hátrahagyott verseiből a Felső-Magyarországi Minervában (1830. V.); Czindery Pál Somogymegye vice-ispánjának hamvainak (1798) szentelt hosszabb költeményét közli Illésy János a Figyelőben (XIX.) magyarázattal; Gerecze Péter a Figyelőben (XV. 1883. több költeményét közli), és a Pécs cz. lapban (1884. 10. sz. Hadi búsongás és Jubileum a franczok ellen.) Önéletrajzát: H. Á. viszontagságai s A felső-baranyai egyházi társaság coadjutor curátorának jegyzőkönyve (1808. május 25-deczember 30.) a Házi Kincstárban (1862. 1-3. sz., 1863. 14-16. sz.) közli Baksay Sándor, az eredeti kézirat a halasi ev. ref. gymnasium könyvtárában.
Munkái:
1. Hunniás, vagy magyar Hunyadi, azaz ama híres magyar vezér Hunyadi János életének egy része, melyet a Virgilius Eneise formájába öntve, négy sorú magyar strófákkal leírt. Győr, 1787. (Előszó kelt Bécsben máj. 1787. Ism. Illésy János, Figyelő XX. 283-305. l.)
2. A lélek halhatatlansága felől való gondolatok, a mint azokat édes atyja halálakor szomorú szivvel rendbe szedhette. Pápa, 1788. (Költemény).
3. Hol-mi külömb-kölömbféle dolgokról írt külömb-külömbféle versek, melyeket maga régibb és ujabb irásaiból öszve-szedett. Pest, 1788. (Költemények 1782-től.)
4. Hol-mi... versek és részszerént kötetlen folyó beszédek. II. darab. Egyszer-másszor irogatta, és most közre botsájtja... Győr, 1793. (Előszó kelt Balaton-Füreden 10. aug. 1791. Költemények és 3 czikk.)
5. Hol-mi... versek s rész szerént folyó beszédek. III. darab. Melyeket maga egyszer másszor irogatott munkájiból öszveszedett, és most közre botsát. Pest, 1792. (Költemények és Fogoly Hunyadi cz. szomorújáték 3. felv., kelt Budán 16. júl. 1790. versben.)
6. Eine patriotische Frage und Antwort eines Mitglieds der neu errichteten Gesellschaft zur Beförderung der ungarischen Sprache zu Ofen den 30. Sept. bei Gelegenheit des eingesandten Reichs-Diploms. Aus dem Ungarischen übersetzt durch einen Bürgersohn (Joh. Radlinger). Pest, 1790.
7. Békesség angyala köszöntésire sümeghi banderiumnak felelettye. Sió-fok 16. Júnii 1790. Hely n. (Költemény.)
8. A férjfiak felelete az asszonyokhoz. Arra a javallásra: hogy jó volna az asszonyokat is a közönséges gyülekezetekbe bébocsátani. 1790. Hely n.
9. A magyar asszonyok prókátora, a Budán öszve gyült rendekhez, 1790. Hely n.
10. Két nagy hazafinak emlékezete. Buda, Pest és Kassa, 1790, (Költem.)
11. Minden szentek napján 1790. az özvegy asszony Magyar ország palatinusról gondolkozik. Pozsony. (Költem.)
12. A szala-vármegyei nemes korona őrző seregnek Füredről 29. májusban hajnalban lett kiindulásakor. Hely nélkül. (1790. Költemény.)
13. Legrövidebb nyári éjtszaka, melyben leíratik, egy olyan csillagvizsgálónak beszélgetése; a ki a mult 1787. esztendőben nyár-kezdetkor, az égi testeket csudálkozva nézegeti, azoknak forgásaikat leírja és az ismeretesebb csillagzatok neveit a régi pogányok költeményeiből, a nagyjából magyarázza. Hely nélkül, 1791. (Költem.)
14. Boronkay József diaetai oratiója a vallás dolgában. 1791. Hely nélkül. (A vallásügyi vitákban a liberális pártnak lévén a híve, a somogyi követnek B-nak beszédét, a mely nem javallotta a protestánsok sérelmeinek orvoslását, magyarra fordította s az ahhoz csatolt megjegyzésekben B. felfogását czáfolja.)
15. A vallás dolga Zala vármegyében. Hely n. 1791.
16. Psychologia azaz: a lélekről való tudomány. Iratott 1789. eszt. Pest, 1792.
17. Felfedezett titok. Azaz vallás-tétele egy olyan tudós ifjúnak, a ki sokáig igyekezett rajta, hogy frajmaurer lehessen; sokat kitanult; el is ment feltett utjában a legutolsó pontig; minden próbákon által esett; de czélját csakugyan el nem érhette, s miért nem érhette? beszéli a vallástételt az ifjú, halála előtt kevéssel. Hely n., 1792.
18. A koronázandó felség bejövetelekor 1792. és a királyné koronázása után ebédkor Komárom, 1792. (Költem.)
19. Buzdítás az insurrectiora Pozsonyban 15. Nov. 1796. Hely n. (Költem.)
20. Egy nemes biztatás az hiv vitéz magyarokhoz. Pozsony, 1796. (Költem.)
21. Quadratura circuli a petitionibus principii, quibus lunula Hippocratis arguitur immunis. Budae, 1807.
22. A tétényi leány Mátyás királynál. A régi kis-világbeli magyar erkölcsnek, és észnek példája. Vigjáték formában. Régen irta és most közre bocsátja... Pest, 1816. (Ism. Tudom. Gyűjt. 1819. II., Wiener allg. Theaterzeitung 1819. 25. sz.)
23. Rudolphias, azaz a habsburgi I. Rudolf császár viselt dolgainak egy része. Hangmértékes és egyszersmind egyező-végzettes versekben irta 1815-ben. Bécs, 1817. (Bevezetéssel a költészetről.)
24. A magyar Magog patriarkhátúl fogva I. István királyig. Pest, 1817.
25. Magyarországnak belső ismerete vagy egy kis rövid statistica. Az oskolák számára készítette 1814-ben. Veszprém, 1817.
26. Hattyúi ének a Keszthelyi Helikon ünnepére febr. 12. 1819. Hely n.
Nagyobb becsű néhány dala, melyekben a népies ritmust és hangot szerencsésen vitte be a műköltészetbe s gunyoros nemzeti versei a németség ellen, melyeket az akkori viszonyok között ki nem nyomathatván, kéziratban és élő szóval terjesztett, szintén nagy hatást tettek. H. volt az, a ki a magyar versidomnak némely jellemző sajátságát először ismerte föl: így a középmegszakításokat és az értelem átvitelének tilalmát egyik sorból a másikba. Vallásos költeményeinek szerzésével (1805. levele szerint) az ev. ref. egyház bízta meg; ezek az újabbkori protestáns egyházi énekköltészetnek legjobbjai közé tartoznak és a ref. énekeskönyvben máig megvannak (A nagy király jön, Dicsőség menyben az erős Istennek, Győzedelem, győzedelem, Isten a roppant egeknek, Örvendjetek keresztyének, Szent egek minden boldogok hajléki, Jézus az igéretet, és Jézusom imádjuk szent nevedet kezdetűek.) H. nem értett semmiféle hangszerhez, de jó dallos volt, ki sok régi nótát ismert; dalait is rendesen valami ismert melódiára írta vagy ilyent is maga költött verséhez. Különösen becsesek a Rákóczi-fölkelés idejéből maradt énekek és népdalok, melyeket a többi között kézirati köteteiben összegyűjtött; ezek a m. tudom. akadémia birtokában vannak: Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé 1813. szept. 8. és Magyar Arion, az az muzsikai hangmértékre írott énekek, melyek nagyobbára egy hosszú szomorújátéknak éneklő karjai vagy khorussai. Irta időnkint a mint a tragoediának folyamatja magával hozta és most közrebocsátja 1813-14 (Bartalus István, Magyar Orpheus. Pest, 1869. cz. munkájában ismerteti mind a két kéziratot és a régi dalokból mutatványokat is közöl.) Szindarabját: Az elszegényedett nemes ember cz. 4 felv. érzékeny játékot a pesti szinpadon 1794. ápr. 23. előadták.
Kéziratai a m. n. múzeumban: A megkoszorúzott virtus, Kaposvár, 1798; A bölcsesség nagy mestereinek a szent rend kezdetétől fogva a XII. századig Biographiája úgy a mint azokat renddel előszámlálja Hiram a maga idejéig és Hiramon túl folytatja Aquinoi Tamás a maga életéig, 4rét 172 lap; Dal Tihany várához, Tihany 1787; Holmi, Budán 1792.; Festetics Juliana grófnőhez, Széchenyi Ferencz gróf hiteséhez Somogy, 1798.;Kepler védelme és Juranics jegyzetei, Petri-keresztúr 1818. 8rét 11 levél; Zalád és Barragone, tudományos román régi napkeleti öltözetben 1819. 4rét 336 lap; Potyafeleletei a magyar nyelv ügyében a következő kérdésekre: Minő rendszabások szerint kellene a magyar nyelvet bővíteni 4rét 24 lap, Miképen lehetne a magyar helyes írást philosophiai principiumokra építeni, 4rét tizenkét lap, Melyik volna a legalkalmatosabb mód, mely szerint egy tökéletes magyar szókönyvet lehetne készíteni, 4rét 12 lap és a Mondolat másolata 4rét 8 levél. A m. tudom. akadémiához 1876-ban Kovács József beküldte a Holmi cz. munkájának kéziratát, 442 ívrétű lapból álló kötet (levelek 1788-ból és költemények, melyek nagyobb részét H. a Holmi I. és II. kötetébe felvette; a kiadatlanok jó részben bucsúztatók, névnapi s egyéb alkalmi költemények. Ism. Figyelő I. 1876 230. l.)
Az általa írt jegyzékek szerint (Tudom. Gyűjtemény 1822. II. 70. 1. és Figyelő I. 1876.) kéziratban maradt munkái: Novissima philosophia, magyarúl, vagy egy olyan hosszú életű ember elmélkedései a bölcselkedés minden részein keresztűl a ki semmit sem olvasott, hanem a tapasztalás után okoskodik; Arion imádsága hajnalban, némely morális philosophiai feleselésekkel; Jegyzések Horvát István úrnak a Nagy Lajos és Mátyás védelmeztetése cz. munkájára; Az erdélyi tudós társaság I. kötetének barátságos recensiója; Észrevételek főtiszt. Fejér György úrnak munkájára: A vallásbeli türedelem vizsgáltatása; Holmi IV. darab; Characteristica, vagy szívbélyegi tudomány; Magyar példabeszédek; Az egész földi világot érdeklő közönséges satira, Hercules idejétől fogva mostanig; Astronomia physica, theoriae virium corporum accomodata, praefidentibus ac ad speciem paradoxis, sed firmis principiis superstructa, A reformatio historiája, eredeti kutfőkből és nagyobbára szórúl szóra általvitt bizonyságokkal; A Pentateuchusra olyan mutató tábla mint az Erythraeusi Virgiliusra; Több rendbeli physico-mathem., philos., histor., litter., dissertatiók és algebrai számolások két ívrét kötet; Poetriáimmal való levelezéseim; Eska, magyar Sibylla, vagy rövidre vont Cabala; Az 1817. Tudom. Gyűjtemény XII köteteinek recensiója; Az 1790-1. és 1792. országgyűésein jelen volt nevezetesebb embereknek ismereti; Szorosabb öszveköttetésű barátimnak, kik eddig elhaltak emlékezeti s némelyeknek koporsó-irási; Boronkay József úr Hajnal csillag nevű kilencz konczból álló téritő Triplikájára, három koncz Quadruplika.
Bevégzetlenek: Magyar Univers. Lexicon, Encyclopaediai jegyzékekkel keverve «későn kezdettem, köszönet, hogy az A. betűt elvégezhetem, mely maga lesz felényi mint az egész Iselin»; Az egész Bibliára oly lexikon, mely a textusnak akár mely szavára rá igazít; Görög hernyóból deák pille, vagy számba vétele, mennyi szava van a deáknak görögből; Az eddig kijött minden Magyar Grammaticáknak oszlopos öszve vonása.
Levelei Kazinczyhoz Szántód 1788. okt. 14., nov. 3., Füred, decz. 7., Szántód 1789. jan. 1., 9., 16., febr. 7., 9., Pápa 19., Füred 21., Szántód febr. 26., ápr. 8., 17., 24., máj. 13., Füred máj. 18., Szántód máj. 26. jún. 8., 16., 18., júl. 18., Füred aug. 8., Szántód aug. 11., 14., szept. 9., okt. 5., 16., 29., Füred nov. 3., Szántód nov. 14., hely és kelet n., decz. 29., Kaposvár 1790. jan. 21., Szántód jan. 29., febr. 18., ápr. 30., Nagy-Bajom 1802. decz. 8.; (Kazinczy Ferencz levelezése I. II.); levele Horvát Istvánhoz, Petri-Keresztur 1819. febr. 21. (a m. n. mázeumban); Fodor Gerzsonhoz, Petri-Keresztur 1815. aug. 18. és hely n. 1817. ápr. 24. (Figyelő I. 1876. 46. l., III. 1877. 316. l.); Földi Jánoshoz, hely n. 1788. febr. 28. (Figyelő IV. 235. l.); Kovács Ferenczhez, Füred, 1788. febr. 28. (Figyelő IV. 1878.); 1795. máj. 4. (Zalavármegye tisztújító gyűléséről.)
Arczképe rézbe metszve Kóré Zsigmond festése után 1791-ből, jól találva; szines krétarajz (a debreczeni ev. ref. collegium könyvtárában.)
Hadi s más nevezetes Történetek II. 1790. 275. l.
Orpheus 1790. I. 84., 174-181. l.
Révai Miklós, Planum. Viennae, 1790. (Candidati 74.)
M. Teátromi Kalendárium 1794. Pest. 34. l.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1806. 12. sz., 1820. I. 14. sz.
M. Kurir 1820. I. 15. sz.
Vereinigte Pest-Ofner Zeitung 1820. 15. sz.
Katona, Historia Critica XLI. 590.
Tudományos Gyűjtemény 1820. II. 123., 1822. II. 68. l. (Önéletrajza.)
Toldy, Handbuch der ungarischen Poesie. Pest, 1828. I. 174. l., M. Költészet Története, Nemzeti Irodalom Története és Összes Munkái III. 236. l.
Oesterr. National-Encyclopädie II. 618. l.
Tudománytár XI. 1842. (H. mint bölcselő.)
Kis János, Emlékezései I. 142., II. 102. l.
Album hundert ungarischer Dichter. Dresden, 1854. (Kertbeny.)
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 190. l.
Házi Kincstár 1862-63.
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. (Kertbeny.)
Révész Imre, A magyarországi reform. egyház közönséges Énekes könyvéről. Debreczen, 1866. 30., 32-34., 39., 42. l.
Figyelő 1871. 18. sz. (Szana Tamás.)
Figyelő (Aigner-féle) I-VI., VIII., XI., XII. (A göcsei Helikon), XIII., XV. (Gerecze Péter), XVIII. (H. és a M. Muzeum), XX. (Illésy János).
Szana Tamás, Vázlatok. Bpest, 1875.
Prot. Egyh. és Iskolai Figyelmező 1876. (H. mint magyar ref. énekszerző) 1879. (Kálmán Farkas.)
Petőfi-Társaság Lapja 1877. (Szokoly V.)
Adatok Zalamegye Történelméből V. 1878.
Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete és M. Pantheon (Nemzeti Könyvtár III., XXXVI.) Levelezése I-VI.
M. Nyelvőr 1888. (II. mint tájszólásgyűjtő.)
Beőthy Zsolt, Nemzeti Irodalomtörténetírás Ismertetése I. és Képes Irodalomtörténet II. (Badics Ferencz.)
Petrik Bibliogr.
Gorda Samu, Horváth Ádám életrajza. Nagyenyed, 1890.
Irodalomtörténelmi Közlemények 1891. 319., 430., 1892. 64., 1893. 275. l.
Vasárnapi Ujság 1895. 51. sz. (Karácsonyi énekek, Sztankó Bélától.)
Pallas Nagy Lexikona IX. 378. l. (Négyesy László.)
Egyet. Philolog. Közlöny 1896. (Vende Ernő, A Hunniás.)