jogi doktor, ügyvéd és jogakadémiai tanár, szül. 1843-ban Nagy-Sároson (Sárosm.) földmívelő szülőktől; középiskolai tanulmányait az eperjesi kir. kath. főgymnasiumban, a jogot a pesti s bécsi egyetemen végezte; az utóbbinál a jogtörténeti államvizsgát letette s 1869-ben Pesten jogi doktorrá avatták. 1871. a közügyvédi s 1889-ben a váltóügyvédi vizsgát tette le. 1872-78-ban gyakorló ügyvéd volt Eperjesen. 1876-ban az eperjesi ág. ev. jogakadémia tanárának megválasztatván, azóta ottan (az 1877 és 1878 évek kivételével, mikor a jogakadémia szünetelt) a római és büntető-jog tanszékén működik. 1892-ben a magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága Budapesten tiszteleti tagjává választotta és Sárosvármegyének bizottsági tagja.
Értekezése a Jogi Szemlében (1893. Adalékok büntetési rendszerünkhöz.)
Munkája: A magyar büntetőjog rendszeres tan- és házikönyve. Eperjes, 1891.
M. Könyvészet 1891.
Pallas Nagy Lexikona IX. 371. l. (Hörk.)