államtitkár, országgyűlési képviselő s hirlapiró, előbbinek testvérbátyja, szül. 1825. szept. 25. Vág-Ujhelyben (Nyitram.), hol atyja a zsidóközség tekintélyes tagja volt és oskola hiányában fiát házi nevelő által taníttatá; 13. éve után Nyitrán, Pozsonyban és Prágában zsidó theologiát és latin tanulmányokat végzett. 1841-44-ig Neustadt Adolf maga mellé vette a Pressburger Zeitung szerkesztésébe; ő kedveltette meg vele a hirlapírást, míg Kompert Lipót a Ghetto-költő és Dux Adolf az akkori szépirodalom megismertetésére vezették. 1844-ben szüleinél tartózkodván, a Zeitung des Judenthumsba s az Orientbe írt és reformtörekvéseket jelző czikkei miatt az orthodoxok neheztelését vonta magára s e miatt elhagyta szülővárosát. 1845-ben Pesten bölcseleti és theologiai tanulmányokat folytatott. Mint a Pester Zeitungnak, Pesti Hirlapnak, Jelenkornak és Hetilapnak munkatársa, szabadelvű publicistikai czikkeivel figyelmet keltett, különösen a zsidó emancipatio kérdésében. 1847-ben többször meghívatott a főrabbi helyetteseül és szónoklataival csakhamar hírnévre tett szert; különösen 1848-ban, midőn a haladó zsidópárt autonom testületté alakult és az addig szokásos zsidó könyörgések helyett németül és magyarul mondta el imáit és beszédeit. Az 1848. mozgalmas idők őt is kiragadták papi köréből és a legtúlzóbb haladópártiakhoz csatlakozott. Ápr. 1. alapította a Der ungarische Israelit cz. hetilapot, mely nagy hatással volt a haladó magyar-zsidó ügyre. A templomi szószéken és a nyilvános gyűléseken tüzelő beszédével az osztrák uralom ellen harczolt. Buda visszavétele utáni pünköst vasárnapján mondott beszéde is visszhangzott az egész országban. Midőn az osztrák-orosz hadak ellepték az országot és júl. 8. a fővárost is elfoglalták, ő Komáromba menekült, hol mint tábori pap kapitányi rangot nyert. Az okt. 5. capitulatiókor Geleitscheinnel ő is elbocsáttatott; azonban a fővárosban nem volt szabad megjelennie s így Vágujhelyen vonta meg magát. Azonban itt sem érezte magát biztonságban és Prágába szökött, hol néhány hónapig tartózkodott. 1850. márcz. 30 krral a zsebében Lipcsébe érkezett és az irodalommal tartotta fönn magát. Roscher előadásait a nemzetgazdászatról, Wachsmuthéit a történelemről és Weisse bölcseleti előadásait nagy buzgalommal hallgatta; azonban leginkább a nemzetgazdászat terén működött. Kossuth Lajosról írt munkájával újabb üldöztetést vont magára; a munkát elkobozták, a kiadót két évre becsukták és a szerzőt keresték; de ideje korán menekült; hogy biztonságban élhessen, nevét is Hornra változtatta. Miután több németországi városban megfordult, azonban személyes szabadságát mindenütt veszélyeztetve látta, 1851. decz. Brüsselbe távozott. Nyelvismeretei s különösen a franczia nyelvben való járatossága s irodalmi működése mindinkább ismertté lett Belgiumban és Németországban; a német hirlapok megbízták őt a párisi kiállítás alkalmával (1855), hogy lapjaikba Párisból tudósításokat írjon; azért oda utazott és onnan küldte a lapokba czikkeit; ekkor a Journal des Debatsnak is munkatársa volt. Még Brüsselben nőül vette Ragondet Luizát, egy napoleoni, később belgiumi ezredes római kath. vallású leányát. A kiállítás után is Párisban maradt, hol Michel Chevalier tartózkodási engedélyt eszközölt ki számára a franczia kormánynál. 1859-ben megkezdte a nemzetközi évkönyvét a közhitelről kiadni; azonban az olaszországi események új reményeket ébresztettek szivében; ekkor egymásután bocsátotta ki röpiratait Magyarország érdekében; a franczia, belgiumi s német hirlapokat névtelen czikkekkel árasztotta el, hogy ezek által Magyarországnak a közvéleményt megszerezze. De reményében csalódva, kifáradva s kiábrándultan utazott 1863-ban Egyiptomba, hova meghívást nyert, hogy ott a nemzetgazdászat és pénzügy rendezése körül tanácsával éljenek; egy évig tartózkodott Alexandriában és Cairoban, azonban megbetegedése kényszerítette őt nov. visszatérni Francziaországba. Párisban a szabadelvű mozgalmakhoz csatlakozott és 1865. jan. 10. megalapította közlönyét, az Avenir Nationalt; a szabad ipar, szabad kereskedés, az adók reformálása s a pénzügyek körüli gazdálkodás mellett harczolt és s munkás osztály érdekeit előszeretettel védte. Több mint tíz hirlapba dolgozott 1867-ig. A franczia bank szabadalmának megujításakor meghivatott az enquete-tárgyalásokra és munkájával hatott a közvéleményre. Francziaországban naturalizáltatván magát, megnyerte a polgárjogot a közügyekben való tevékeny és buzgó részvétele folytán. H. volt az első, ki Francziaországban a munkások önsegélyzési egyesületének eszméjét különféle közleményei által megismertette; ő volt a munkások hitelintézete alapítóinak és 1867-ig igazgatóinak is egyike. Részes a legtöbb önsegélyzési vállalatban. 1866-67-ben a polytechnikai társulat segélyével ő hozta létre az école de médecine, az écol de Turgot sat. helyen tartott érdekes értekezleteket. Ennek folytán neki nyilvánosan később nem is volt szabad beszélni a népgyűlésekig, melyekben aztán oly hevesen kelt a nép mellett síkra, hogy a kereskedelmi kamara felszólítá, hogy a kereskedelmi iskola tanári székét (1866-68-ban itt is működött) hagyja el. H. rögtön leköszönt állásáról és belépett a szabad kőmivesek közé, hol egyik vezértag volt. Az amnestia kihirdetése után, 1867. júl. haza jött. Azonban rövid idő alatt ismét elszakasztották hazájától körülményei s visszatért Párisba. 1869-ben mindinkább érezte az ellenzék azon szükségét, hogy nincs egy német lapja. Ekkor Jókai alapította a Neuer Freier Lloydot és meghivta Horn Edét, hogy legyen a lapnak szerkesztője. H. elfogadta a meghivást, máj. elején haza jött Pestre s átvette a lap szerkesztését. A Honnak egyik legkitünőbb munkatársa volt és az Igazmondóba is írt czikkeket. Jókaival vállvetve megindította a független magyar bank kérdését; a költségvetés, különösen az adó körül éles vitát folytatott a Honban és a Neuer Freier Lloydban. A Budapest terézvárosi iparbank elnöke s a Zur Arbeit szabadkőmives páholy főmestere lett. 1870-ben Pozsony város országgyűlési képviselővé választotta s azóta tekintélyes tagja volt a magyar parlamentnek; a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1872-ben szülővárosa választotta meg képviselőjének és 1875. júl. 3-tól a főváros egyik kerületét (Terézvárost) képviselte az országgyűlésen. 1874-ben a m. tud. Akadémia a nemzetgazdasági s statisztikai bizottságának tagjává választotta. 1875-ben államtitkár lett a kereskedelmi miniszteriumban, azonban még azon év nov. 2. meghalt Budapesten.
Czikkei az Első magyar zsidó Naptárban (1848. A halálbüntetés a régi hébereknél, archaeologiai értekezés, A zsidóügy és a sajtó honunkban, Visszapillantás); Lipcsében a Gegenwartba írta 1850-ben az Ungarn vor der Märzrevolution és Die Häupter der ungarischen Revolution cz. czikkeket; a Brockhaus Converssationslexikona 10. kiadása számára az E betűtől kezdve írta a magyarországi czikkeket (C betűig Kertbeny tollából kerültek ki). 1855-ben a brüsseli Independence Belge, Revue s La libre Recherche-be írt franczia czikkeket. Párisban a Journal des Debats munkatársa lett és két év mulva (1857) a Girardin lapjába a La Pressebe írt nemzetgazdászati s külpolitikai czikkeket; 1858-ban ismét visszatért a Journal des Debatshoz és ezen lapnak nemzetgazdászati czikkeivel halálaig tevékeny munkatársa volt. Irt még a Courier du Dimanche-ba, Le Sieclebe, a Constitutionelbe, a Revue Contemporainebe, a L'Opinion Nationalba s a Journal des Économistesnek is dolgozott. A Revue Contemporaine-be kéthetenként szemlét közölt, azonkívül levelezője volt a Kölnische Zeitungnak, a Bremer Handelsblattnak, az Economiste belge-nek, a Kompassnak és a Magyarországnak. 1858 után a moszkvai Viestnik Pronmichlenosti orosz hirlap is hozott tőle czikkeket. Egyiptomban tartózkodása alatt a Journal des Debatsba írta leveleit Lettres du Delta cz. Az Assotiation lapnak (1865-66) tevékeny munkatársa volt; úgy az azt helyettesítő Cooperationnak is (1867-68); írt még az Almanach Cooperatifba s a Société d'Économie politiquebe.
Munkái:
1. Izraels vier Vergehen. Predigt gehalten am Versöhnungstage 5608. (20. Sept. 1847.) im Kultustempel der Ofner israel. Jugend. Herausgegeben vom Kultusverein daselbst. Ofen 1847.
2. Zur Judenfrage in Ungarn. Ofen, 1847.
3. Zur That. Predigt über 2. Buch Moscheh 14, 5-16. Gehalten am Sabbath Beschalach 5608. (22. Jänner 1848.) in der Gemeinde-Synagoge zu Ofen. Ofen, 1848.
4. Einige Bemerkungen über das «Gutachten» des Hern L. Schwaib. Aus einem Privat-Schreiben mitgetheilt von Dr. *** Pesth, 1848.
5. Mund und Herz. Predigt über 5. B. Mos. 30. 11-14. Gehalten am 3. Sept. 1848. im Gotteshause der Genossenschaft für Reform im Judenthum zu Berlin. Berlin. 1848.
6. A reformált zsidóság elvei. Buda, 1848.
7. Grundprinzipien einer geläuterten Reform im Judenthum. Pest, 1848.
8. Offene Antwort auf den offenen «Brief» an den Redacteur des «Ungar.» Ofen, 1848.
9. A reformált izraelita vallás elvei Ofen, 1849.
10. Népfelség, a legrégibb alkotmány alapelvei. Pest, 1849.
11. Kettős ünnep. Egyházi beszéd, melyet a heti ünnepkor (1849. tavaszutó 27.) honunk függetlensége megünneplésére, a pesti izraelita reformált társulat templomában tartott. Pest, 1849. (Németül: Pest, 1849. Eddig Einhorn I. (gnácz) névvel írta munkáit.)
12. Zur ungarisch-österreichischen Centralisationsfrage. Leipzig, 1850
13. Arthur Görgei. Oberkommandant der ungarischen Armee. Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Revolution. Leipzig, 1850.
14. Die Revolution und die Juden in Ungarn. Nebst einem Rückblick auf die Geschichte der Letztern. Beantwortet von Jul. Fürst. Leipzig, 1851. (Einhorn I.)
15. Ludwig Kossuth. I. Band. 1. Der Agitator. 2. Der Minister. Leipzig, 1851. (Kossuth arczképével. Több nem jelent meg. Angolul: London, 1854.)
16. Spinoza's Staatslehre. Zum erstenmale dargestellt. Dessau, 1851. (2. kiadás Drezda, 1863.)
17. Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften und Kultur. Leipzig, 1851. (Fényes Elek után ford.)
18. Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien. Nach der gleichzeitig erscheinenden, vom Ministerium des Innern herausgegebenen «Statisque générale de la Belgique» und anderen amtlichen Quellen bearbeitet. Mit einer Einleitung von Xav. Heuschling. Dessau, 1853.
19. Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien. Mit durchgehender vergleichender Erforschung der entsprechenden Verhältnisse, in Oesterreich, Sachsen, Preussen, Frankreich, England, Holland und anderen Staaten. Leipzig, 1854.
20. Franz Rákóczy II. Fürst von Ungarn und Siebenbürgen. Ein historisches Charakterbild. Mit Portrait. Leipzig, 1854. (2. kiadás. Leipzig, 1861.)
21. Brüssel, nach seiner Vergangenheit und Gegenwart. Leipzig, 1855.
22. Das Creditwesen in Frankreich, national-ökonomische Skizze. Leipzig, 1857. (2. jav. és bőv. kiadás.)
23. Jean Law. Finanzgeschichtlicher Versuch. Leipzig, 1858.
24. Annuaire international du credit public pour 1859. (I. Finances publiques. II. Institutions de credit. III. Chemins de fer. IV. Grandes compagnies. V. Jurisprudence financiere, VI. Commerce international); pour 1860. (I. Finances publiques. II. Institutions de credit. III. Chemins de fer. IV. Divers); pour 1861. Paris.
25. La Hongrie et l'Autriche de 1848 a 1849. Paris, 1859.
26. La Hongrie et la crise Européenne. Paris, 1860.
27. Liberté et nationalité. Paris, 1860.
28. La Hongrie en face de l'Autriche. Paris, 1860.
29. Les Finances de l'Autriche. Paris, 1860.
30. Procés des Banknotes hongroises. Paris, 1860.
31. Le Credit. Paris, 1860.
32. Le traité de commerce franco-allemand. Paris, 1861.
33. L' Association. Paris, 1861.
34. La crise cotonniere et textiles indigenes. Paris, 1863. (2. kiadása. Paris, 1866.)
35. Du Progres économique en Égypte, discours de réception prononcé a l'Institut égyptien. Alexandrie, 1864.
36. La liberté des banpues. Paris, 1866.
37. Salut au troisieme milliard! Paris, 1866.
38. L'Économie politique avant les physiocrates. Paris, 1867. (A franczia Institut által megkoszorúzott pályamunka. Ism. Magyarország 35., 106., 107. sz.)
39. Caisses syndicales. Le Crédit rendu plus accessible et moins cher pour tous par l'Association syndicale, l'assurance et la contre-assurance. Paris, 1867.
40. Bankfreiheit. Deutsche Originalausgabe. Stuttgart, 1867. (Magyarul: Bankszabadság. Különös tekintettel a magyar bankmozgalomra. Pest, 1870.)
41. Le Bilance de l'Empire. Paris, 1867.
42. Frankreichs Finanzlage. Deutsche Original-Ausgabe. Wien, 1868.
43. Die dritte Milliarde! Zweite Studie über Frankreichs Finanzlage. Deutsche Original-Ausgabe. Wien, 1868.
44. Les Finances de l'Hotel-de-Ville. Paris, 1869.
45. Die Weltindustrie in der zweiten Hälfte des neunzehnten Jahrhunderts von Michel Chevalier. Aus dem französischen. Stuttgart, 1869.
46. Die Finanzlage der Stadt Paris. Deutsche Original-Ausgabe. Wien, 1869.
47. Der Reichstag 1869-1872. Rechenschaftsbericht der Pressburger Deputirten... erstattet am 28. April 1872. Pressburg, 1872. (A Westungarischer Grenzbote 1. számához.)
48. Programmrede vom 19. Mai. Pressburg, 1872. (A Westung. Grenzbote 13. számához.)
49. Die Actiengesellschaften. Gesetzentwurf nebst Motivenbericht, dem ungarischen Reichstag unterbreitet am 24. Mai 1871. Pest, 1873.
50. Államháztartásunk rendezéséről. Bpest, 1874. (Németül: Ungarns Finanzlage und die Mittel zu ihrer Hebung. Wien, 1874.)
51. La grande nation 1870-1871. Préface de Jules Simon. Paris, 1891. (A francziák érdekében 1870-71-ben írt német czikkeinek, fia H. Emil által fordított franczia kiadása.)
Bevezetést írt Batbie, Le Crédit populaire (Paris, 1863) cz. munkájához.
Arczképe kőnyomat Marastoni rajza után, Rusz nyomt. Pesten.
Kayser, Vollst. Bücher-Lexikon. XIII. Leipzig, 1860. 461. l.
Ungarns Männer der Zeit, Leipzig, 1862. (Kertbeny.)
Ed. Horn's Lebensbeschreibung. Pressburg, (1862.)
Hölgyfutár 1864. I. 43. sz.
Hon 1866. 232. sz., 1869. 112., 113. sz. (La Loupe után), 161-164., 184-187., 194-196. sz., 1875. 251. sz. (Jókai Mór.)
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 8. sz. arczk.
Lorenz, Otto, Catalogue Général de la Librairie Française. Paris, 1868. I. 169., II. 614., V. 656., VI. 614. l.
Hazánk és a Külföld 1869. 25. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 104., 174. sz.
Igazmondó 1870. 6. sz.
Egyetemes Magyar Encyclopaedia IX. 271. l.
Akadémiai Értesítő 1874. 106. l.
Vasárnapi Ujság 1875. 13., 45. sz. arczk.
Pesti Napló 1875. 251. sz.
Budapesti Napilap 1877. 265. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Horváth Ignácz Könyvészete 1891.
Ballagi Géza, Protestáns pátens és a sajtó. Bpest, 1892. 46., 100-102. l. és fiának Horn Emilnek szives közlése.