ki reformtörekvéseiért lett hiressé, született 1808-ban Banovczén (Trencsénm.), hol atyja posztókészítő volt; ez hét gyermeke közül őt jelölte ki a tudományos pályára s a nyitrai gymnasiumba adta. A lelkészi pályára lépett és a pesti központi papnevelőbe küldték. 1831-ben misés pappá szentelték föl és Nyitrán tanulmány-felügyelő volt. 1834. szept. segédlelkésznek ment egy szegény faluba, hol 16 hónapig nyomorgott; ekkor átlépett a beszterczei egyházmegyébe; azonban itt sem volt nyugodalma; Pestre hívták nevelőnek az Ullmann családhoz és ő a meghivást elfogadta; negyedfél évet töltött ezen nevelői pályán. 1841-ben, midőn Magyarországon a vegyes-házasság és szabad áttérés ügye forgott szőnyegen, mielőtt ez eszmék az országgyűlés elé kerültek volna, a megyegyűléseken vitattattak meg. Pestmegye gyűlésén az összes kath. clerus ellenében, H. daczára annak, hogy maga is a kath. egyház tagja s pap volt, a vegyes házasság és szabad áttérés mellett nyilatkozott, nem csak szóval, de e kérdésről egy röpiratot is adott ki. A viszonyokból érthető, hogy H. e tettével papi jövőjének véget vetett. Daczára főnökei folytonos tanácsainak és kéréseinek, czélszerűbbnek tartotta lemondani a papságról és a protestáns vallásra térni át. Lemondása indokait ünnepélyes nyilatkozatban adta tudtára az illetőknek. Abban az időben ez volt a legjelentékenyebb ujság és H. neve országszerte ismertté lett. Milyen különös ember volt, mutatja az, miszerint kitérvén a kath. vallásról, jó ideig nem volt szándéka új vallás alá szegődni; de azután engedett a társadalmi nyomásnak és ág. evangelikussá lett. 1845-ben Németországba ment ki, gondolván, hogy eszméinek ott kedvezőbb talajt talál; küzdelmeinek történetét német nyelven írta meg és adta ki. 1847-ben Halle városában tagja lett a «szabad község»-nek, melynek tagjai a vallás külsőségeit le akarták rázni; de H., ki a vallás belső eszméjét is nem egyszer megtámadta, itt sem lelt kivánt térre. Beszédeiért Poroszországból és Szászországból kiutasították. A 48-ki forradalom hírére aztán ismét hazatért. A szabadságharcz után tanítással kereste kenyerét és hirlapokba dolgozott; ekként szegényesen éldegélt mind-addig, míg betegsége miatt leczkeadásra képtelen lett; ekkor egészen visszavonult és Beszterczebányán testvére házánál lakott, hol 1864. máj. 20. meghalt. Különösségének egyik bizonysága végrendeletének azon pontja, melyben holttestét használatul a pesti orvosi egyetem növendékeinek hagyta s minden vallásos szertartást eltiltott temetésekor. A mily excentricus és rendzavaró volt elméletben, oly ártatlan, türelmes és barátságos tetmészetű az életben. Kéziratban egy könyv maradt utána, melyben bölcselkedési nézeteit fejtegeti ugyanazon alapon, mint Holbach híres Systeme de la nature-jében, melyet a m. tud. akadémia levéltárába kivánt letétetni, még pedig Greguss Ágost által, habár tudta, hogy ennek bölcseleti elvei az övéivel homlokegyenest ellenkeznek.
Czikke a Tudom. Gyűjteményben (1841. II. Valamit az eddigi deák grammatikákról). Külföldön több czikket írt elveinek védelmére; 1848-ban a Zerffi Ungar-jához csatlakozott munkatársnak; midőn ez a kormány pártjára állott, főmunkatársa lett a Der 14. April cz. politikai napilapnak, mely jún. 1-től júl. 7-ig jelent meg Pesten; munkatársa volt az Ország Tükrének (1862-64) is, hova AK. jegy alatt írta czikkeit.
Munkái:
1. Die Ehe im Geiste Christi und die gemischten Ehen. Aus der ungarischen Handschrift des... Tübingen, 1843.
2. Johann Horárik's Kampf mit Hierarchie und Kirche in den Jahren 1841-1845. Leipzig, 1847.
3. Szózat Némethonból Habsburgház és Kossuth Lajos felől. Iratott márczius 13-án 1849. Meyer J. után németből ford. Pest, 1849.
4. Regék a görög és római őskorból. Grimm A. L. után ford. Pest. 1859. Három kötet. (Névtelenül.)
Gesellschafter. Berlin, 1841. Beiblatt 9. sz.
Allgemeine Zeitung. Augsburg, 1845. 131. sz.
Ország Tükre 1864. 30. sz. arczk.
M. Sajtó 1864. 117. sz.
Hon 1864. 119. sz.
Slovenské Pohladi 1888. 58. l.
Petrik Bibliogr.