a lahorei király házi orvosa, szül. 1795. márcz. 10. Brassóban; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, mire a gyógyszerészetet ugyanott és Beszterczén tanulta; azután Romániába ment gyakorlatra s egy év mulva Varnába utazott, hol hajóra szállt és 1816. decz. Konstantnápolyba érkezett. Utazási vágyának kielégítése végett a tokati kormányzónál házi orvosi hivatalt vállalt és ezzel együtt Tokatba utazott; egy évi ott tartózkodás után tovább utazott Alexandrettába s Aleppóba, hol orvosi gyakorlatot folytatott. Betegeskedése miatt Egyiptomba utazott a Niluson föl Kairóba, hol mialatt gyakorló orvos volt (1820-21), a pestis kiütött, mire ő visszatért Sziriába. Itten kezdette a tehén-himlőbeoltást és hét évig lakott Tripoliban, Beiruthban és a Libanon hegyén. Utazási szenvedélyétől ösztönöztetve, a sivatagokon keresztül ment Bagdadba s onnét Ispahanba; honnét az orosz-persa háború miatt ismét Bagdadba kényszerült visszatérni; innét azonban újra fölkerekedett és négy hónapi utazás után elérte vágyainak czélját Lahorét, hol mint udvari orvos, gyógyszerész és mechanikus nyert alkalmazást; négy évi itteni tartózkodása alatt érmeket, régiségeket, növényeket és más tudományos kincset gyűjtött, melyek segítségével hazájában nyugalmas jövőt reménylett magának biztosítani. 1833-ban elhagyta Lahorét és Multánon, Kabulon, Orenburgon, Moszkván és Szentpéterváron át Brassóba visszatért. 1835-ben keleti öltözetében Bécsbe utazott, onnét Velenczébe, Genuába s Párisba. Itten érem- és régiséggyűjteményének egy részét az ázsiai társaságnak adta át. Azonkívül a szent-pétervári, bécsi, párisi és londoni gyűjtemények is őriznek tőle gyűjtött érmeket és ásványokat. Párisból Londonba utazott, hol gyűjteményének egy részét értékesítette; azután Berlinen és Bécsen keresztül visszautazott hazájába. 1836-ban Bécsben tartózkodott. Megismerkedett a homöopatthiai gyógymóddal és mint gyakorló orvos Konstantinápolyban telepedett le, hol az épen akkor uralkodott pestis alatt gyógymódjával nagy hirre tett szert és a legelőkelőbb magánházakhoz meghívták; 1837-38-ban maradt a török fővárosban. mire Ventura tábornok által Maltából a maharadscha meghivását kapta, hogy ezer rupia havi fizetés mellett foglalja el lahorei állását. A meghivást elfogadta s Lahoreba utazott. A királyt halálos betegségben találta, melyből már nem menthette meg; de ő azért annak halála után is 1849-ig maradt az ottani kir. kormány szolgálatában. Ekkor az ottani politikai viszonyok változtával Lahorét elhagyni kényszerült és júl., aug. hónapokat Kashmir hegyi vidékén töltötte, hogy füvészeti ismereteit gyarapítsa. A Lahoreban hagyott új háza s az abban levő kórház tulajdona maradt; a kir. kormánynak tett szolgálataiért pedig az angol kormánytól ezer frt évi nyugdíjat kapott. 1850-ben Londonba utazott és miután Bécsben munkája kiadása miatt hosszabb ideig tartózkodott, 1851. aug. 3. Brassóba érkezett. Rövid itt tartózkodás után Bécsbe s onnét Londonba utazott munkájának angol kiadása végett; 1852. aug. ismét Bécsben adta sajtó alá munkájának (Früchte aus dem Morgenlande) 2. kiadását. Azután visszatért Brassóba, hogy szept. 27. harmadik keleti utazását megkezdje; Konstantinápolyon át 1853-ban Kasmirba érkezett, hol a Maharadscha Gulab-Singh királynak ajánlatát, hogy házi orvosa legyen, elfogadta, nyugdíjának megtartása s répaczukorgyár fölállításának engedélyezése mellett. Ezen vállalatával 30,000 rupiát veszítvén, 1855-ben elhagyta Kasmirt és Calcuttába költözött, hol orvosi gyakorlatát folytatta. 1857. nov. tudósította rokonait, hogy a cholera ellen biztos szert talált fel, melyet ott sikerrel használ. Ezen titkát (Quassia-beoltás) Calcuttában és Londonban röpiratban ismertette. Azon reményben, hogy a Párisban kilátásba helyezett 100,000 frank jutalmat megnyeri, 1858. aug. végén Egyiptomon keresztül Londonba utazott és onnét Párisba. Reményében csalódva s betegsége miatt enyhébb éghajlatot keresve, Algirba utazott, melyet 1859. ápr. 3. elhagyott, hogy rövid időre meglátogasa szülőföldét. A telet Bécsben töltötte; időközben Szent-Pétervárra utazott, hogy cholera-szerével kisérleteket tegyen. 1860. szept. Londonba, Párisba s Marseillebe utazott és nov. Bombay felé vitorlázott; itt azonban a cholera mulófélben volt és öt hét mulva 1861. jan. unokaöcscséhez Honigberger Vilmoshoz utazott Calcuttába, hol ez sikerrel gyógyította a cholerabetegeket. Miután unokaöcscse Allahabadba költözött, H. ismét orvosi gyakorlatot folytatott Calcuttában. Időközben lányának angol nevelőnőjét feleségül vette s 1862. jún. végén nejét Londonba kisérte; onnét a következő telet Olaszországban töltendők Párison, Turinon, Genuán át Nápolyba utaztak. Az 1863. év nyarát Velenczében és Bécsben töltötték, az 1864. jún. és júl. a pyrenäi fürdőkben; onnét pedig visszautaztak Londonba. Nejének gyógyulását a zajzoni fürdőtől reménylvén, 1865-ben oda utaztak. Itten neje betegsége rosszabbra fordult; azért Londonba visszatértek, hol neje egészsége javult, azért 1866 végével elhagyhatták Angolországot, Párisba s onnét 1867. jan. a Himalaja hegy aljában fekvő Nynée-völgyi fürdőbe, hol neje birtokos volt, utaztak; itt neje 1868. júl. 16. meghalt. Midőn H. saját megrongált testi erejének visszanyerése végett a zajzoni fürdőbe szándékozott, oda megérkezett, de egészségét nem nyerhette vissza; mert 1869. decz. 18. Brassóban meghalt. (Életrajzírói hibásan tartják Marseillet halálozása helyének.) A következő nyelveket értette s beszélte: német, magyar, angol, olasz, franczia, rumén, újgörög, török, arab, perzsa, indus és a tatár nyelvet; 20 évi távollét alatt sem felejtette el a brassói szász nyelvjárást és azt tisztán beszélte. Számos külföldi tudós társaságnak tiszteletbeli tagja volt.
Utazásáról több czikket írt, így a Journal of the Asiatic Society of Bengal-ba (1832. Relation d'une voyage de Dereh Ghazikhan a Caboul.)
Munkái:
1. Sertum cubiculum. Enumeratio plantarum, quas in itinere inter Dera-Ghazeekhan et Cabul, mensibus Majo et Junio 1833 collegit... Fasc. I. Vindobonae, 1836. (Endlicher és Fenzl által leírva.)
2. Früchte aus dem Morgenlande oder Reise-Erlebnisse, nebst naturhistorisch-medizinischen Erfahrungen, einigen hundert erprobten Arzneimitteln und einer neuer Heilart, dem Medial-Systeme... Wien, 1851. (Negyven kőnyom. táblával: arczképek, növények rajzai, térképek sat., szerző arczképével. Tiszta jövedelmét a hazája szász iskoláira fordította, 2. kiadás. Wien, 1863. Az angol kiadás: Thirty five Years in the East cz. London, 1852. két kötetben.)
3. Cholera, its cause and infallible cure and on epidemics in general... Calcutta. 1857. (Ugyanarról. Second Pamphlet. Calcutta, 1858., dicsérőleg ír róla a Frankfurter Conversationsblatt 1859. szept. 3. sz. Németül: Heilung der indischen Brechruhr durch Einimpfung des Quassins. Bécs, 1859. Francziául. Páris, 1859.)
4. Die Cholera, deren Ursache und unfehlbare Heilung und die Epidemien in Allgemeinen. 3. Brochüre. Eine Uebersetzung aus dem Englischen mit einem Zusatze von neueren Erfahrungen. Wien, 1865.
Arczképe: kőnyomat Bauertől, nyomt. Rauch J. Bécsben.
Jelenkor 1834. II. 665. l.
Nemzeti Társalkodó 1834. II. 396.
Erdélyi Hiradó 1835. II. 18. sz. 1842. 555. l.
Rajzolatok 1835. 37. sz.
Hazai s Külf. T'udósitások 1836. I. 20. sz.. II. 8., 9. sz.
Ackersdyck J., J. M. Honigberger. Harlem, 1836.
Figyelmező 1837. I. 48. sz.
Nouvelles Annales des Voyages. Paris, 1847. IV., 1848. I. (Vivien de St. Martin.)
Allg. Theater-Zeitung 1835. 88. sz.
Oesterr. National-Encyclopädie VI. 487.
Nouvelle Biographie Générale. Paris, 1852. XXV. 76.
Pester Lloyd 1861. 74. sz.
Feierabend (Wien. I. 28. sz.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 353. l.
Hirschel, Bernhard, Compendium der Geschichte der Medizin. Wien, 1862. 526., 531., 539.
Sonntagsblätter (Frankl L. A. III. 336.)
Das Vaterland (Wien, 1861. 211. sz.)
Wurzbach, Biogr. Lexikon IX. 255. l. (hibásan tartja zsidó származásúnak.)
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 184. (Életrajza s munkái bőven ismertetve.)
Kronstädter Zeitung 1869. 207. sz. (a halottak jegyzékében.)
Szinnyei Könyvészete 294., 999. h.
Gusbeth, Zur Geschichte der Sanitätsverhältnisse in Kronstadt. Kronstadt, 1884. 141. l. (halála napja decz. 16-ra téve.)
Petrik Bibliogr.