munkácsegyházmegyei áldozópap, cz. kanonok, g. k. hittanár, H. György görög kath. lelkész és Damilovics Terézia fia, szül. 1833. szeptember 24. Csicserben, Ungmegyében; szüleinek nagy családja mellett is gondos nevelést nyert; középiskoláit és bölcseleti tanulmányait Ungvárt, Szatmárt és Kassán végezte 1851-ig; ekkor a munkácsi e. m. gör. szert. kath. papnövendékeinek sorába vétetvén föl, az ungvári papnevelő intézet lyceumában nyerte hittudományi kiképeztetését. 1855-ben ideiglenesen a gör. kath. tanulók részére hitelemzőnek alkalmazták. 1860. szept. 22, az ungvári kir. kath. főgymnasiumban gör. kath. rendes hittanár lett, egyúttal reábizatott a papfiárvák intézetének igazgatósága. 1867-ben szentszéki ülnök lett. 1871-ben megvált a papfiárvák intézetétől. 1877-ben az egyházmegye főtanfelügyelőjévé neveztetett ki s a népiskolák rendezése körül érdemei vannak. 1878-ban czimzetes kanonokká léptették elő. 1886 kezdetétől mindinkább fogyó erejének visszanyerhetése czéljából szabadságoltatott; azonban már ápr. 28. meghalt Ungvárt.
Kiadott egy orosz nyelvű Dogmatikát négy füzetben; írt a gör. szert. kath. tanulóifjúság számára egy imakönyvet, mely két kiadást ért.
Szerkesztette a Kárpát cz. ruthen lapot 1873 végétől 1886 áprilig, melynek mellékletéül a Magyar Kárpát is megjelent 1875 (20 szám), 1876 (50 szám) és 1877-ben (4 szám).
Ungvári kath. főgymnasium Értesítője 1886.
Nemzet 1886. 118. sz. és gyászjelentés.