bölcseleti doktor, a budapestvidéki tankerület főigazgatója, szül. 1843. szept. 30. Magyar-Óvárt (Mosonm.); középiskoláit ugyanott és Budán végezte, mire a pesti egyetemen philologiát hallgatott. A középiskolai tanári oklevél elnyerése után három évig működött mint gymnasiumi tanár Szabadkán. 1869-70-ben külföldi egyetemeket látogatott és hosszabb ideig tartózkodott Göttingában, hol bölcseleti doktorrá avatták. 1871-72-ben a pesti egyetem bölcseleti facultásánál mint magántanár működött és az utóbbi évben az akkor megnyílt kolozsvári egyetemre nevezték ki a classica-philologia rendes tanárának s innét1885-ben a budapestvidéki tankerület főigazgatójává. 1890 óta a tanárvizsgáló bizottság alelnöke és a közoktatási tanács tagja.
1871. márcz. alapította Bartal Antallal a Philologiai Közlönyt és együtt szerkesztették 1873. januárig; ebben czikkei Pindar életrajza eredeti kutfők után, A homéri kérdés jelenlegi állása, Pindarica; ezenkívül apróbb értekezéseket és könyvbirálatokat írt a szaklapokba.
Munkái:
1. A saturnusi vers elmélete és történwete. Pest, 1871. (Különnyomat a Philologiai Közlönyből.)
2. Pindar versezetei. Kritikai és magyarázó jegyzetekkel. Kiadta... I. kötet. Lipcse, 1876. (lsm. Egyet. Philol. Közlöny 1877., erre szerző ellenbirálata u. ott, mely külön is megjelent.)
Országos Tanár-Egylet Közlönye 1884-85. 708. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona III. 317. l. (Kiss Áron.)