szent Benedekrendi áldozópap és tihanyi perjel, szül. 1728. jan. 14. Szent-Mártonban (Győrm.); a szokott tanulmányok bevégzése után 1749. jan. 25. a rendbe lépett és 1756. aug. 24. misés pappá szenteltetett föl. A lelkipásztorkodás terén működött; mint szent-mártoni lelkész ő volt Fuchs érseknek első tanítója s ápolója, ő vette pártfogásába az elhagyott gyermeket. Érdemei 1786-ban a tihanyi priorságra emelték. Itt érte őt szerzetének József császár parancsára történt szétoszlatása. 1802-ben szerzete visszaállíttatott; ekkor Pannonhalmán lelkészkedett, hol 1808. okt. 23. meghalt.
Munkái:
1. Mélt. nagys. Szalai gróf Barkóczi Borbálának néhai Dienes-falvai mélt. gróf Cziráki József meghagyatott özvegyének szarándoksága, melyet végső tisztelete megadásának alkalmatosságával Veszprémben 1772. eszt. mindszenthavának 24. mondott. Sopron.
2. T. ns. és vit. Kiss Sándor úrnak t. Veszprém vármegye n. é. vicze-ispánjának halotti dicsérete, melyet végső tisztelete megadásának alkalmatosságával Veszprémben 1877. mindszenthava 22. mondott, Sopron.
3. Jó gondolatok. Komárom, 1790. (Költemények.)
4. Pannoniai szent hegynek és tihanyi szigetnek ft. Vajda Sámuel úr ellen való nyájas panaszi. Melyet Szombathely városában 1792. eszt. tartatott második primicziájának ünneplése napján hála-adó szives érzékenységgel bémutatott. Sopron, 1792. (Költem.)
5. Kincsem adta. Egymással való barátságos beszélgetés, melyet eszveszedett és a főbb engedelemből közrebocsátott. Sopron, 1802. (2. jav. kiadás. Pozsony, 1805.)
Kéziratban: Admodum rev. p. Joanni Bapt. Molnár e S. J... in collegio Jaurinensi professori missi sunt hi versus ex monasterio Tihaniensi o. s. B. 12. Decz. 1771.: «Túnya levél meddig késel?» (Leoninus verses levél.)
Katona, Historia Critica XXXIX. 959.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 118. l. (hibás dátumokkal.)
M. Könyv-Szemle 1878. 178. l.
Scriptores Ordinis S. Benedicti 194. l.
Petrik Bibliogr.