valóságos belső titkos tanácsos, nyug. cs. és kir. altábornagy és a főrendiház tagja, a m. tud. akadémia tiszteleti tagja, előbbinek testvéröcscse, szül. 1824.. jan. 13. Szombathelyen (Vasm.), hol atyja orvos volt, anyja Holl Johanna belgiumi származású; a gymnasiumot szülővárosában végezte s 1839-ben a bécsi hadmérnöki akadémiába lépett. Ez intézet legjobb növendékei közé tartozott. 1844-ben mint mérnökkari hadnagy Komáromba rendeltetett és munkás részt vett az ottani erődítések előmunkálataiban. 1846. főhadnagy lett és Lembergben állomásozott, midőn 1848. jún. 1. századosnak nevezték ki a kassai 9. honvéd-zászlóaljhoz. A szerb harcztérre küldték, hol «vörössapkásaival» a szerbek támadását Fehértemplomnál visszaverte. Szent-Tamásnál is kitűnt vitézsége, s Kossuth őrnagygyá s hadmérnöki főnökké nevezte ki Pétervárad várába; a várat harczkész állapotba helyezte, a Duna hídját egy a folyón átfeszített lánczczal az ellene küldött gyújtóhajók ellen megvédte, több szerencsés kirohanást tett és a mi fő, az egyre megujúló árulási kisérleteket meghiúsította. A világosi katasztrófa után a vár megadta magát és H. szülővárosába tért vissza, a hol internáltatott és szigorú felügyelet alatt állott. 1851 végén Hamburgból érkező feladás alapján elfogták. Bécsből hat hónap múlva 1852. máj. visszakerülve, különösen a talajjavítással (drainage) foglalkozott. 1854-ben nőül vette Békássy Antoniát, ki mint a jótékonysági egyletnek munkás tagja szerepel. Társadalmi helyzetére s hírére nézve jellemző, hogy lord Derby fia Stanley, a későbbi angol hadügyminiszter, egy más angol főúr (Hope) fiával együtt 1857-ben azért tartózkodott hat hónapig Szombathelyen, hogy H. hadtudományi oktatásában részesülhessen. E positiónak köszönheté, hogy a dunántúli vasutak alapításánál igen fontos szerepet játszott, és előkelő részt vett azok irányának megállapításában. A m. tudom. akadémia 1858. decz. 15. levelező tagjai sorába választotta (1861. decz. 20. rendes és 1872. máj. 24. tiszteleti tagja lett.) 1859-ben politikai kérdésekkel is foglalkozott. Memorandumot dolgozott ki a szükséges intézkedésekről, mely teljesen megnyerte Széchenyi tetszését és Rechberg miniszterrel is közöltetett. Ezen idő óta a Döblingben tartózkodó legnagyobb magyar bizalmával és barátságával dicsekedhetett. Deák Ferenczczel is bizalmas viszonyban volt. 1861-ben Pestre jött, mint a déli vasút magyarországi főinspektora. A magyar mérnök- és építészegyletnek megalapítása 1866-ban szintén az ő érdeme. Az országgyűlésnek 1865-től tagja volt, mint a felső-őri kerület képviselője s a Deák-párthoz tartozott. Tagja volt a kiegyezést előkészítő 15-ös bizottságnak is s különösen a hadügyi tárgyalásokban vett részt. Az alkotmányos kormány kinevezésekor, 1867 febr. mint államtitkár lépett a közlekedési miniszteriumba gróf Mikó mellé. A képviselőházban H. működésének ezt az epocháját támadták meg leginkább, a különben is kimerült államkincstárra a garantirozott vasutak kamatjából háruló teher miatt. De a tények mást mutattak. Valóban a vasúti építkezés rendszere jól át volt dolgozva; mert igaz, hogy a körülbelül 4000 km-nyi vasút építése öt év alatt 1875-ig nagyon megterhelte az államkincstárt, de leginkább azért, mert az 1867-68. évek nagy forgalma után több sovány év következett. A garanciából 15 milliónyi évi teher hárult az államra, mit akkor nagyon megsínylett, de másrészt csakis a vasutaknak ily rohamos fejlesztése tette lehetővé az
állami gazdaság későbbi rendkívüli kiterjesztését. Mind e tekintetben csak a későbbi kor szolgáltatott neki teljesen igazságot. Különös érdem illeti meg őt a törökországi vasúti csatlakozás ügyében. A magyar vonalak csatlakozását ő vitte keresztül, egy a király elnöklete alatt tartott korona-tanácsban, melyben Beust a boszniai, novii csatlakozás mellett foglalt állást. Más érdeme volt a külön vasúti igazgatóság szervezése, a szakerők csoportosítása és új tehetségek nevelése. 1870. máj. Mikó visszalépésekor lemondott állásáról. A honvédség felállításakor abban mint szabadságolt állományú ezredes szolgált és részt vett a szegedi I. brigád gyakorlataiban. 1870. novemberben honvédelmi államtitkár lett Andrássy alatt és két évig Lónyay bukásáig maradt ez állásában. Ez időbe esik a honvédtisztek képzését lehetővé tevő 1871. VI. t.-cz., majd a Ludovica-Academia szervezése és a honvédlovasságnak 8 századdal való szaporítása. 1872. decz. H. visszalépett, de megmaradt képviselőnek. Mint a delegátio tagja 1875-ben az Uchatius-féle tábori tűzőrségi anyag beszerzése mellett szólalt fel. 1875-ben soron kívül lett tábornok, 1876. pedig a tényleges állományba lépett mint a székesfejérvári honvéd kerület parancsnoka. Ezzel parlamentaris munkásságának vége szakadt. 1881-ben altábornagy lett; 1886. pedig nyugalomba vonult és tagja lett a főrendiháznak. Ott a legtöbb kérdésben a szabadelvű irányt támogatta. Különben is élénk részt vett a közéletben, mint a magyar tudom. akadémia hadtörténeti bizottságának és a milleniumi kiállítás katonai csoportjának elnöke. A cs. Lipót-rend középkeresztese.
Czikkei a Magyar Sajtóban (1855, 102-113. sz. Vasutak Magyarországban, 1862. Horvát-Szlavon közlekedési ügyek); a Kelet Népében (1856. Földcsövezés, drainage Magyarországon); a Pesti Naplóban (1857-58. A keleti vaspálya köréből, czikksorozat, 1861. A Dráva-hajózásról, A magyar északi vasútról, 1862. Az erdélyi vasút ügyében, A drávai hajózásról, Országos vasutak, czikksorozat, 1863. Emlékirat a pest-miskolczi egyenes vasút ügyében, Emlékirat az esztergomnána-oderbergi vasút ügyében. 1867. 7. sz. vezérczikk, Értekezés a magyar védelmi rendszer megállapításáról); a M. tud. akadémia Értesítőjében (1859. Mathem. oszt. Az újabb szerkezetű vasúti hídatról, különösen a rácsrendszerről, székfoglaló értekezés, 1862. Mathem. oszt. III. 2. A vasutak keletkezése s átalános elterjedése felett, székfoglaló értekezés); a Magyarország Anyagi Érdekeiben (1865. Emlékirat az olcsó vasutakról, a m. gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályának tanácskozásaiból), a Budapesti Szemlében (VII. 1867. Gelich katonai levelei); a M. Mérnökegylet Közlönyében (1870. A hazai vasút-hálózat kiegészítéséről, különösen az alsóbbrendű vasutakról); a Ludovica-Académia közlönyében (1876. A m. kir. honvédség, a modern hadseregszervezés szempontjából tekintve); országgyűlési beszédjei a Naplókban vannak.
Munkái:
1. Mértan alapvonalai tudományosan rendszerítve, a magyar felsőbb tanodák használatára alkalmazva 3 füzetben (Az iskolai könyvek cs. kir. administratiójának eladóhivatalában.) Bécs, 1854. (A m. tudom. atadémia a Marczibányi-féle II. oszt. jutalomban részesíté.)
2. Magyarország vasúthálózatának rendszere. Bécs, 1856. (Németül: Das künftige Eisenbahnsystem für Ungarn und Siebenbürgen in seinen Beziehungen zum Welthandel und dem inneren Verkehr. Wien, 1856.)
3. Magyarország forgalmi szükségletei s a vasútügynek újabb kifejlődése. Pest, 1864. (Ism. Budapesti Szemle XX.)
4. Az olcsó vasutakról. A magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályából kiküldött bizottság megbizásából. Pest. 1865.
5. Tóth Ágoston emlékezete. Bpest, 1890. (Emlékbeszédek VI. 4.)
Arczképe kőnyomat: Marostoni József rajza 1868-ban Légrády testvérek kiadásában Pesten (Hajnal 1868. melléklete) és Appelrath rajza, Horn és Beck nyomt. Pesten (Hajnal 1873. melléklete.)
Ország Tükre 1862. 13. sz. arczk.
Nemzeti Képes Ujság 1863. 2. sz. arczk.
Családi Kör 1865. 23. sz. arczk., 1871. 22. sz. arczk.
Magyar Világ 1866. 71., 73. sz. (Érkövy.)
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 50. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1866. 47. sz. arczk.
Hajnal-Album 1867. 169. l. arczk., 1873. 63. l.
Honvéd 1869. 41. sz. arczk.
Honvédtörzstisztek Albuma 1870. 55. l. arczk.
Vasárnapi Ujság 1870. 48. sz. arczk.
Akadémiai Értesítő 1872. 160., 1882. 211., 1883. 115., 1886. 240., 1890. 74., 1892. 283., 347., 481., 491. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Findura Imre, Az Országos Statistikai Hivatal Könyvtárának Czímjegyzéke. Bpest, 1885. 249. l.
Horváth Jenő, Katonai Évkönyv 1886-ra.
M. Könyvészet 1890.
Kárpáti Kelemen, Szombathely monographiája. Szombathely, 1894. I.
Pallas Nagy Lexikona IX, 300. l. (Marczali) és önéletrajzi adatok.