r. kath. lelkész, szül. 1860. febr. 8. Nagy-Bittsén Trencsénmegyében; a gymnasium három első osztályát Zsolnán, a IV. és V. osztályt Esztergomban végezte. 1875. júl. 4. esztergomi főegyházmegyei papnövendéknek fölvétetvén, a bölcseletet és theologiát Esztergomban hallgatta 1881-ig. Nevelő volt Nyergesujfalun (Esztergomm.); majd 13 hónapig a hgprimási irodában nyert alkalmazást. 1882. júl. 6. pappá szenteltetett föl és kövesdi, 1883. máj. 11-től csejtei segedlelkész volt; 1887 óta assakürthi administrator.
Előszeretettel foglalkozott a szépirodalommal; írt tárczaczikkeket, elbeszéléseket, könyvismertetéseket, költeményeket sat., ezek közűl a főbbek az Esztergomban (1880. Galamb, beszély); a M. Nyelvőrben (1880. Rege a királyfiról); a M. Koronában (1881. 106. sz. Széchenyi György élete, 101., 102. sz. A szépművészetek nemesítő hatása); az Uj M. Sionban (1881. Canus Menyhért, 1882. Az egyház és a tudomány); az István bácsi Naptárában (1881. A megtért, pályadíjat nyert beszély); a Kath. Hetilapban (1881. Az uj Nepomuczénus); a nagyszombati Népnevelőben (1884. A babonáról); az Esztergom és Vidékében (1887. 22. sz. Bátori emlékezete.).
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 172. l.
Schematismus Strigoniensis 1893. 103., 261., 284.