ág. ev. lelkész, szül. 1718. márcz. 28. Taksonyban (Taxoviae) (Gömörm.), hol atyja H. Mihály akkor rector volt; tanult Dobsinán négy évig, Osgyánban, azután ismét Dobsinán és Lőcsén; 1741-ben a v ittenbergai egyetemre ment; midőn onnét visszatért, egyideig mint magánzó élt rokonánál Hlaszny Jakab tanítónál. 1744. ápr. 16. pappá szenteltetett föl Kobelárba; onnan 1749. Nyustára, 1755. Szkálnokra ment lelkésznek, hol 1785-ban meghalt.
Munkája: a Kollár-féle Zpievanok cz. gyűjteményben jelent meg; kéziratait pedig Bartholomaeides János László használta fel: Memoriae Ungarorum qui in alma condam Universitate Vitebergensi... studia in ludis patriis coepta confirmarunt Pesthini, 1817. cz. munkájában.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 244. l.
Vlcek, Dejiny Literatúry Slovenskej 28. l.