Kezdőlap

Hoffmann Pál,

r. kath. megyés püspök, szül 1614-ben Abaujmegyében; a bölcseletet Bécsben, a theologiát Rómában végezte. 1642. márcz. 31. esztergomi kanonokká s ugyanazon évben sz. Györgyről nevezett préposttá, 1652. pécsi püspökké (a pápai megerősítés csak 1655. aug. 2. kelt és H. 1656-ban szenteltetett püspökké), 1653. zalavári apáttá, 1658. jan. 24. veszprémi megyés püspökké neveztetett ki. Meghalt 1658. júl. (Gams szerint 1659-ben.)

Munkája: A Tekentetes és Nemes Hoffmany Pal, Peczi Püspök, Esztergami Canonok, és Esztergami Ersek Urunk ő Nagysága Vicáriussa, Chászár és Király Urunk Fölsege tanátsa Predikaczioia, Mellyet predikállot Nagyszombatban Keresztelő szent János Templomában, Sz. András havának 26. napján, 1652. Esztendőben. Midon, Nagy Vezekeny mezejen, az Törökok-Ellen valo harczon, kis Aszszony havának 26. napián, hazájokért düczöségessen egy-gyütt megh holt, négy vitéz Uri Attiafiak el temettetnének, Ugy mint: A Tekintetes es Nagysagos Groff Galanthai Eszterhazi Laszlo, Frakno Vara örökös Ura, és Soprony Vármegye fő-Ispánnya, Szentelt vitéz, Chászár és Király Urunk ő Fölsége Fő-tanácsa és komornykya Pápa végh-házának főkapitánnya &c. A Tekentetes es Nagysagos Galanthai Eszterhazi Ferencz, Chászár és Király Urunk ő Fölsége, Gyarmathi véghházának fő-kapitánya &c. Galanthaí, Eszterhazi Tamas, Chászár és Király Urunk ő Fölsége Lévai végh-házának viczé-kapitánya &c. Galanthai Eszterhazi Gaspar &c. Es ezeknek diczéretes magok viselésének örök emlekezetire, A Tekentetes es Nagyságos Groff Nadasdi Ferencz, Fogaras Földének örökös Ura, Vas-vár-megyének fő-Ispánya, Chászár és Kiraly Urunk ó Fölsége Főtanátsa, és Komornykya, és Magyar Országban kirali udvari Hop-mestere, akarattiabul ki-nyomtattatot.. (Bécs), 1653.

Még több előkelő magyarnak temetésén tartott halotti prédikácziókat.

Róka, Vita Vesp. Praes. 442. l.

Katona, Historia Critica XXXII. 908. l.

Egyetemes M. Encyclopaedia 239. l.

Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae. 1873. 377., 387. l.

Uj M. Sion 1886. 114. l.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 367. l.