orvosdoktor, szül. 1808-ban Budán; a budapesti egyetemen 1834-ben nyert orvosdoktori oklevelet és gyakorlóorvos volt Budán, hol 1880-ban meghalt.
Czikkei az Orvosi Tárban (1843. Nyilgyökérkeményítő mint tejszaporító szer, 1844. Félbehagyó csúzos arczfájdalom, 1845. Rendkívüli hosszú lefolyású hátsorv, A diófa levelei mint óvó- és gyógyító szere a görvélykórnak gyermekeknél, Egy másodrendű, a lágy és kemény iny fekélyeivel és ez utolsónak tetemes csontveszteségével járó bujasenyv története, 1847. Az 1846-47-ben tapasztalt vörhenyláz rövid rajzolata); a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1851. Kurze Beschreibung des Krampfhustens, welcher in den jüngst verflossenen Monaten Dec., Jan. u. Febr. in Ofen geherscht hat, 1854. Die Choleraepidemie zu Ofen in den Monaten Oct. u. Nov. 1854.); az Orvosi Hetilapban (1857. Csúzos hurutos hasmenés csecsemőknél, 1859. Heveny hashártyalob és mákony, 1868. A budai keserüvizforrások gyógyhatásairól); a Gyógyászatban (1861. Heveny iblany mérgezés egy esete, 1863. Gombamérgezés, 1864. A heveny izületcsúz és gyógyszere, 1866. A cholerina egy komoly esete. A cholera kezelésénél nyert gyógyeredmény); az Ung. Med.-Chir. Presseben (1867 Heilresultate aus der jüngst verflossenen Cholera-Epidemie in Ofen, 1868. Über die Heilwirkung der Bitterwasserquellen und des Salzbades in Ofen, 1869. Die herrschende variola vera.)
Munkája: Dissertatio inaug. bot. medica sistens lycopodineas Hungariae. Budae, 1839.
Szinnyei Könyvészete.
Oláh Gyula, Magyarország Közegészségügyi Statistikája 87. l.
A budapesti kir. orvosegylet Évkönyve 1880. 41. l.