főigazgató, szül. 1827. febr. 4. Budán; szülei hat éves korában Duna-Földvárra küldték magyar szóra, a hol két év alatt teljesen megmagyarosodott; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában, a bölcseletieket a pesti egyetemen (hol Horvát István és Schedius Lajos voltak tanárai) elvégezvén, a m. kir. udvari kamara, utóbb az állami számvevőség szolgálatában 14 évet (1844 aug. 24.-1858-ig) töltött. 1858. júl. 10. a bécsi tanárvizsgáló bizottság előtt tanári vizsgálatot tett a magyar és német nyelv és irodalomból és még ugyanazon évben okt. 1. a budai főreáliskola tanárának neveztetett ki. A budai főreáliskolában töltött 14 év alatt szoros barátságot kötött dr. Say Móriczczal és együtt utazták be Európa nyugoti államait, továbbá Török- és Görögországot. Midőn az állam 1872-ben Pesten egy új teljes reáliskolát állított fel (a VI., most V. kerületit), H. neveztetett ki júl. 7. ez intézet igazgatójává. Alapító tagja a budapesti, majd országos középiskolai tanáregyesületnek, melynek évekig titkára volt, utóbb elnöke lett, és mint ilyen most is működik. Szerzett érdemei elismeréseül az egyesület ezüst borostyán koszorúval tisztelte meg. Tagja az országos közoktatási tanácsnak és az országos tanárvizsgáló bizottságnak. Midőn 1873-ban a franczia nyelv tanítása hozatott be a reáliskolába, a miniszterium őt bízta meg a tankönyvek és olvasókönyvek szerkesztésével, a melyek a legtöbb reáliskolában még ma is használtatnak. Intézetének tanári kara hivatalos működésének 40 éves jubilaeumát ülte meg1884-ben és ezen ünepélyt 1700 frtos alapítványnyal tette emlékezetessé. Érdemei elismeréseül ő felsége 1885-ben a Ferencz-József-rend lovagkeresztjével, 1892-ben pedig a főigazgatói czímmel tüntette ki. Vezetése mellett volt tanítványai az iskolatársak szövetkezete cz. virágzó egyesületet alakítottak az intézet jelenlegi s volt tanítványai segélyezésére.
Az országos középiskolai tanáregylet Közlönyének kezdettől fogva munkatársa s évekig a szerkesztő bizottság tagja volt; igen sok ismeretterjesztő s kritikai czikket írt ezen folyóiratba, melyek a modern nyelvek, irodalom és történelem körébe tartoznak. Czikkei az Egyet. Philol. Közlönyben (1877. A franczia philologia segédeszközei, A franczia nyelv fonetikája.)
Munkái:
1. Rendszeres franczia nyelvtan a középtanodák felsőbb osztályai számára. Bpest, 1876. két kötet. (2. jav. kiadás 1879-80., 3. jav. k. 1890. Bpest.)
2. A franczia nyelv módszeres tankönyve. Bpest, 1877. (I. rész. 4. jav. és bőv. kiadás, 5. bőv. és jav. k. 1883., 6. kiadás 1887. Bpest., II. rész 2. jav. k. 1877., 3. jav. k. 1881., 4. k. 1888. Bpest, Ism. Orsz. Tanáregylet Közlönye).
3. Franczia olvasókönyv a reáliskolák IV.-VI. oszt számára Bpest, 1878.
4. Franczia olvasókönyv a középiskolák alsó osztályai számára. Bpest, 1880. Két rész. (4. kiadás. Szótárral és jegyzetekkel ellátta Hahn Adolf. Bpest, 1891.)
5. Franczia prózai olvasmányok. A reáliskolák felső osztályai számára. Bpest, 1883.
6. Gyakorlókönyv a rendszeres franczia nyelvtanhoz. Szótárral ellátta Hahn Adolf. Bpest, 1891.
Vasárnapi Ujság 1884. 49. sz. arczk.
Jubilaeuma 1884: Pesti Napló 339. sz., Budapesti Hirlap 338. sz., Egyetértés 338. sz., Tanáregylet Közlönye XVIII. 258., 324. l.
M. Könyvészet 1887-88.. 1890-91.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1895. arczk.
Pallas Nagy Lexikona IX. 271. l. (Budáy J.)
Alexander Bernát, A Hofer Károly ünnepély, Bpest, év n.