jogi doktor, görög-keleti rumén erdélyi iskolaszéki ülnök, H. Vazul, görög keleti vallású pap és Tell Teodora jobbágy leány fia, szül. 1829. okt. 28. Mező-Bándon (Maros-Tordam.); a gymnasiumot Marosvásárhelyt végezte; innét Balásfalvára ment, hol a bölcseletet hallgatta a rumén lyceumban; 1845-ben Kolozsvárt az ottani kath. lyceumban joghallgató volt. 1848-ban a balásfalvi eseményekben vett részt; ezután alprefectnek választották a lázadó oláhok; midőn pedig Bem Erdélyt elfoglalta, Bukovinába s onnan Moldvába, majd Bukarestbe menekült, hol a szabadságharcz végeig tartózkodott. 1849 őszszel Bécsbe ment az egyetem jogi facultására; itt tanult meg németűl, francziáúl és olaszúl. 1852-ben a paduai egyetemre ment, szintén jogot hallgatni, hol 1854-ben doktori vizsgát tett. Azután ügyvéd lett Nagy-Szebenben; 1861-ben Zarándmegye alispánja; 1863-ban a szebeni tartománygyűlésen egy alsó-fehérmegyei kerületet képviselt. Az 1865-68. évekre és 1869. márcz. 17. Zarándmegye felső-harmágyi kerülete országgyűlési képviselőnek választotta. A bukaresti rumén akadémia tagja, az erdélyi rumén irodalmi társaság rendes tagja s másod titkárja volt. Meghalt 1880. decz. 9. Nagy-Szebenben.
Munkája: Romanii si constitutiunile Transilvaniei. Pest, 1871.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Familia 1866. 109. l., 1880. 583. l. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 69. sz. és gyászjelentés.