Hodor Károly (Kézdi-szent-léleki),
földbirtokos és táblabiró, H. János sóhivatalnok és Vajna Anna fia, szül. 1796. máj. 22. Tordán; 1815-től 1821-ig főkormányszéki irnok volt és 1825-től 1848-ig Dobokamegye táblabirája. Mint vidéki nemes jószágán élt elzárva a világtól és irodalmi köröktől, de azért folytonosan. gyűjtött, tanult, leginkább magának és fiókjának. Meghalt 1881. jún. 11. Dobokán (Hunyadm.) és 13, saját kertjében ültetett almafája alá temettetett el. Neje még előtte (1874. febr. 20.) halt el és családot nem hagyott maga után. Könyvtárát és kéziratgyűjteményét az erdélyi Múzeumnak hagyta.
Czikkei a Mult és Jelen Toldalékjában (1843. 62. sz. Kolozsvár ismertetésére valami). a Hon és Külföldben (1844. Erdődi Pálfi János nádor életrajza, 1846. Bihar vármegye főispánjai); a kolozsvári Történeti Lapokban (1875-76. okmányokat közölt), az Erdélyi Múzeumban, a Történelmi Tárban (1878. Bihar vármegye főispánjai 1101-1791., Erdély ítélőmesterei 1365-1848., 1879. Regestum Regni Transsylvaniae, a Dobokay-család nemzékrendje.) Munkatársa volt Nagy Iván, Magyarország Családai-nak.
Munkája: Doboka vármegye természeti és polgári esmertetése. Kőre metszett pecsétjével és földabroszával. Kolozsvár, 1837. (Ism. Figyelmező 1837. I. 13. sz. Toldy F.)
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 124., 125. l.
Szinnyei Könyvészete.
1881: M. Könyv-Szemle 186 l., Századok 1881. 639. l., Egyetértés 163. sz., Vasárnapi Ujság 28, sz.
Pallas Nagy Lexikona IX. 268. l. (több életrajza után a temetés napja van a halálozási datumnak közölve) és gyászjelentes.