bölcseleti doktor, a cs. és kir. családi hitbizományi könyvtár hivatalnoka, szül. 1864. jan. 13. Ladoméron (Zemplénm.); iskoláit Máramaros-Szigeten, Ungvárt és mint a központi papnevelő növendéke Budapesten végezte, hol a történelmet és szláv philologiát hallgatta. Majd a nemzeti Múzeumba került és aztán Bécsbe, hol a diplomatikai s palaeographiai, valamint a szláv philologiai seminariumban folytatta tanulmányait. 1891-ben nyert a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet. Ezek után Bécsben a közös pénzügyminiszterium levéltárába, végre pedig s csász. és kir. családi hitbizományi könyvtárba nevezték ki, hol jelenleg is működik.
Számos becses levéltári anyagot publikált, különösen a déli szlávok történetéhez. Első értekezése: Egyházunk küzdelme a bosnyák bogumilokkal cz. a Fraknói-díjjal jutalmaztatott, megjelent a budapesti seminarium kiadványai közt. Irt a Századokba (1889 óta könyvismertetéseket), a Történelmi Tárba (1889. Byzant történetéből a XII. században, A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz; lefordította ezen kívül az orosz krónikáknak Magyarországra vonatkozó részeit, 1891. Thomasi Péter velenczei követ jelentései 1437-62., Giustiniani velenczei követ jelentéseiből 1500-1503., Magyarországra vonatkozó oklevelek olasz levéltárakból, u. ez a XII. század Bizanci történetéből, Borics életrajza), a M. Könyv-Szemlébe (1890. Hazai vonatkozású kéziratok olaszországi könyvtárakban és levéltárakban, 1891. Erdélyben és Olaszországban megjelent ó-szláv nyomtatványok.)
Munkája: A szerb történelem forrásai s első kora. Bpest, 1891 (Doktori értekezés. Különnyomat a Történelmi Tárból.)
M. Könyvészet 1890.
Pallas Nagy Lexikona IX. (Mangold Lajos.)