collegiumi tanár, szül. 1805. jan. 15. Rozsnyón (Rosenau) Erdélyben; 1819-ig a brassói ág. ev. iskolát látogatta. 1822-től 1824-ig házi nevelő volt az Ypsilanti-forradalom alatt, atyjával együtt Brassóba menekült Vakaresku Máriához; ezen család pártfogásával, 1827-ben, (ezen ideig a gymnasiumnál magántanító volt), Bukarestbe távozott és ott magántanító lett; a német, latin és franczia nyelvet tanította s 1832-ben a szent Sabbas-collegiumban alkalmazták. 1845-től 1848-ig Oláhországban a rumén és német censura főnöke volt. Sok érdeme van a bukaresti ág. ev. egyházközség és az ottani ev. templomnak 1851-53-ban történt fölépítése körűl. 1853-ban mint a bukaresti nemzeti collegium tanára nyugdíjaztatott és ugyanott 1868. okt. 19. meghalt. A török rendet és a porosz királyi IV. osztályú vörös sasrendet kapta.
Munkái:
1. Deprindere asupra Schititului. Bucuresti, 1834. (Németből fordított iskolakönyv, mely több kiadást ért.)
2. Vocabulaire français-valaque... Bucuresti, 1840. (Poyenar P. és Aaron F. társaságában.)
3. Grammatike latine. Partie etimologike. Bucuresti, 1842-53. Két rész.
4. Grammatica limbei romane. Bucuresti, 1858.
Szerkesztette Aaron Floriánnal együtt a Romania cz. folyóiratot 1838. jan. 1-től decz. 31-ig.
Munkatársa volt még a bukaresti Universulu cz. folyóiratnak 1845-48-ban.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 156., III. 580. l.