miniszteri tanácsos, szül. 1817-ben; a hatvanas években jelentékeny szerepet vitt a gazdasági egyesületben. A gróf Eltzféle vukovári nagy terjedelmű uradalom igazgatója volt, melyet mintaszerűen kezelt. A kiegyezés után a földművelési miniszteriumba hivták meg, a hol több éven át működött és nevezetes része volt a kolozsmonostori gazdasági tanintézet fölállításában, továbbá a vesztegintézetek újra szervezésében. Érdemei elismeréseül miniszteri tanácsossá nevezték ki. A Lipót-rendnek is lovagja volt. Utolsó éveit betegeskedése miatt nyugalomban tölté. Meghalt 1881. okt. 26. Budapesten.
Czikkei a Gazdasági Lapokban (1861-62. A gazdasági tanintézetek ügyében, 1865. A mezőgazdasági szakképzés, 1869. A Kolozs-Monostoron felállítandó gazdasági tanintézet ügyében tett előterjesztés); az Erdészeti Lapokban (1863. Az országos mező- és erdőgazdászati tanügy érdekében, V. 1866. Az utolsó három év komoly tanulságai. Mily kilátásai lehetnek a magyar gazdának a közel jövendőre?); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IX. 1864. A jelen inség természettani elemzése és óvszerei, XI. 1866. Mezőgazdaság és a természettudomány); a Gazdasági Közlönyben (1870. Az 1869-ben Pesten a földmívelési, ipar és kereskedelmi magyar kir. ministerium helyiségében, a vesztegintézetek ujjászervezése ügyében tartott értekezlet tanácskozmány jegyzőkönyve.)
Munkái:
1. Figyelmeztetések mezőgazdaságunk körül és a gazdasági tanintézetek ügyében. Pest, 1861. (2. bőv. kiadás. Pest, 1861.)
2. Melléklet a Gazdasági Lapokhoz. Pest, 1862.
3. Promemoriák földmívelésünk közgazdasági érdekében. Pest, 1867 (Censurai példánya a m. n. Múzeumban.)
4. Mezőgazdasági viszonyaink vázlata. A gazdasági egyesületek országos értekezlete alkalmából tájékozásúl. Pest, 1868.
Szinnyei Könyvészete.
M. Föld 1881. 246. sz. (Nekr.)
Pallas Nagy Lexikona IX. 175. l.