orvosdoktor, királyi kincstári orvos, szül. 1818-ban Trencsényben; 1846-ban a pesti egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet; azután bányaorvos volt Hodritzon, Szélaknán, később Selmeczen.
Czikkei a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1854. Sanitätsbericht über den Bergbezirk zu Hodritsch für d. J. 1853., Mittheilungen theoretischen und praktischen Inhalts aus der gesammten Medicin, 1857. Belladonna gegen Keuchhusten, 1858. Einige der vorzüglichsten Krankheiten der Bergleute); a Közegészségi és törvényszéki Orvostanban (1868 Orvosi jelentés a m. kir. szélaknai m. kir. bányakórház 1862-66. évi működéséről); a Bányászati és Kohászati Lapokban (1869. Orvosi jelentés a szélaknai m. kir. bányaorvosi kerületben és a bányakórházban 1867-ik és 1868-ik években ápolt betegekről, 1870-71. A közegészség állapota a selmeczi m. kir. főbányagrófi kerületben 1868-69-ben); a Pester Med.-Chirurg. Presse-ben (1872. Sitzungsberichte. Verein für Natur- und Heilkunde in Schemnitz, Mittheilungen aus der Praxis, Cholera nostras sat.)
Munkája: Orvostudori értekezés a hugykőszenvről. Pest, 1846.
Oláh Gyula, Magyarország Közegészségügyi Statistikája 155. l. (Neve hibásan Hersay-nak irva.)
Rupp, Beszéd 165.
Szinnyei Könyvészete.