főreáliskolai igazgató, szül. 1883. ápr. 3. Visán Kolozsmegyében, hol atyja szintén H. András a Bánffy-családnál előbb tiszttartó, később haszonbérlő volt. Atyja halála (1844) után édes anyja gyermekei neveltetése végett Kolozsvárra költözött és H. a r. kath. lyceumban tanult. Midőn a szabadságharcz megszüntette tanulását, ő is honvéd lett és Zsibónál tette le a fegyvert, mire folytatta tanulmányait és 1851-ben érettségi vizsgát tett. Minthogy a mérnöki pályára készült, azon év őszén a budapesti József-ipartanodába iratkozott be, s neki is, mint sok másnak, magáról kellett gondoskodnia; ebben nagybátyja Bartalus István volt segítségére és a Szönyi-féle intézetben nyert alkalmazást. Eközben tanulmányait folytatta s a műegyetemi tanfolyamot 1857-ben bevégezte s ugyanoda a physikai tanszékhez tanársegéddé s egyidejűleg correpetitorrá, 1860-ban pedig a szabadkai főgymnasiumhoz póttanárrá neveztetett ki. 1865. márcz. 23. gymnasiumi tanári vizsgálatot tett és szept. 17. előbbi állására rendes tanárnak nevezték ki. 1868. okt. 21. nagyszebeni tanár lett. 1870. szept. 19. a szabadkai igazgatói állást nyerte el. Azonban visszavágyott hazájába s 1873. aug. 20. egyelőre elfogadta a székely-udvarhelyi kir. állami főreáliskola ideiglenes igazgatóvá történt kineveztetését, később rendes igazgató lett. 1888 tavaszán azonban szélütés érte s ezen bajából föl nem épült. Meghalt 1890. nov. 18. Székely-Udvarhelyt.
Programmértekezési a székely-udvarhelyi kir-állami főreáliskola Értesítőjében (1874. Pár szó a reáliskola czéljáról, 1875. Pár szó a tanév végén, 1876. Deák Ferencz emlékezete, Deák gyászünnepe.)
Nevét Héjjának is írják.
Székely-Udvarhelyi kir. áll. főreáliskola Értesítője 1891. V-XVI. l.